Autókulcs

2018. április 28., szombat, Jegyzet
László Zsuzsa

Kulcsot másoltatok az autóhoz. A pótkulcsról. A másik eltűnt a házban. Mint a zoknik, szemüvegek, fizetni való számlák. Lehet, hogy a Bermuda-háromszögbe költöztem? Dehogy, ez mindenhol így volt, csak mostanában kicsit gyakoribb.

Szóval, pótkulcs. Megkérdezem a másolóban, hogy biztosan fog találni? „Persze”. Másnap visszamegyek: „Nem nyit’’. Újracsiszolják, tökéletes. Mint kés a vajban. Elég hülyén parkoltam, gyorsan el kéne húzni. Indítanék, de csak egy bártortalan kis burrogás. Na, még egyszer! Felhorkan a motor, semmi. Nekifutok párszor, reménytelen. Csakhogy tőlem se ki, se be a tömbház parkolójába. Már mutogatnak, idegesen próbálnak megkerülni. Nem győzök mosolyogva elnézést kérni: „Tudom. Bocsi, bocsi, máris....’’. Mese nincs, hívom a szerelőt!
 Hívnám, ha nem hagytam volna apámnál a telefonomat. Jó, nyugi! A húgomat megkérem, hozza el a telefonomat, hogy tudjam hívni a szerelőt. Csakhogy nem tudom fejből a húgom számát. Ja, és milyen telefonról? Beülhetnék egy taxiba, elhozhatnám a telefonomat. De nem hagyhatom itt az autót. Pont ott áll keresztben, ahol nem kéne. Na, most mi lesz? Mintha kerülgetne a pánik...
 Megvan! Amikor költöztem, innen nem messze rendeltem a függönykarnisokat egy nagyon kedves embertől. Elkérem a telefonját! „Jó napot kívánok, emlékszik rám?” – „Hogyne.” Elhadarom, hogy mi van. Mosolyog, ideadja a telefonját, hívom apámat a vezetékesen, hogy adja a húgomat, hogy igen... A kedves férfi megkérdi, hol az autóm. Bezárja a boltot, velem jön. Én beülök, tekerem a kormányt, ő eltolja az útból. Nem győzöm köszönni. „Semmiség”, csak szóljak, ha valamiben még segíthet.
Megérkezik a húgom, az öcsém. Egész rohamosztag. A szerelőm nem veszi fel a telefont. Gyűlnek az emberek. (Jó kis ideje szolgáltatjuk a műsort.) Mindenki segíteni akar. Autószerelők számai kerülnek elő, telefonálgatnak. Végül előkerül az „én” Lajosom. Mindjárt küld valakit a kulcsért, menjek haza nyugodtan, később autószállítóval beviszik a műhelybe. Halleluja! Beesteledett, de megnyugodtam. Átadom a kulcsot egy másik kedves embernek. Megköszönök mindenkinek mindent, hazamegyünk. A testvéreim velem! És mennyi segítőkész ember! Nem vagyok egyedül a bajban. Szép az élet! Jó nap volt ez mégis.
Reggel hív a szerelő: „Van másik kulcs?” Van, a régi. Na, vigyem be! Az autónak semmi baja. Az új kulcsban nincsen csipp (mi a csuda az?), azért nem indult. Kifizetem a szállítást, megköszönöm itt is. Röhögök magamon.
Azért jó nap volt mégis a tegnap!

Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket! Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Szavazás
Ön szerint feljut-e a mostani idényben a SuperLigába a Sepsi OSK?









eredmények
szavazatok száma 750
szavazógép
2018-04-28: Közélet - Nagy B. Sándor:

Egy méltatlanul mellőzött költő emlékezete (Szent György Napok)

Nincs talán még elfeledve a dal címmel rangos kiállítás nyílt tegnap a Lábas Házban Tompa Mihály emlékére, aki 200 éve született és 150 éve hunyt el. A vándorkiállítást – mely a költő-lelkész minden hagyatékát feldolgozva, annak életútját és művészi munkásságát is felöleli – a tavaly Magyarországon kilenc településen, összesen tizenhárom helyszínen mutatták be nagy sikerrel.
2018-04-28: Kultúra - :

Nádasdy Ádám: Milyen kertem lesz?

Én nem hiszem, hogy halálom után
majd nézem valahonnan mások életét –
de akkor mit csinálok?
Hol lesz időm elgondolkodni mélyen,
hogy hogyan éltem, s mért volt érdekes
épp ez a néhány év, pár évtized?
Mikor tudok majd szembenézni azzal,
hogy nem nézek már szembe semmivel?
Hogyan fogom élvezni azt a létet,
amikor nem kell naptár, és a hold
kedvéért éjjel lemegyek a kertbe –
egyáltalán, miféle kertem lesz,
és mit növesztek benne? Fügefát,
hogy eltakarjam magam, amikor
majd jön és azt kérdezi: hol vagyok?