Nemesen egyszerű módon köszöntötte idei Pro Urbe díjazottjait Sepsiszentgyörgy önkormányzata: a Bod Péter Megyei Könyvtár zsúfolásig telt Gábor Áron Termében tegnap délben megtartott ünnepi tanácsülés – amelyen Farkas Árpád költő és Ioan Cucu ortodox lelkész kapta meg a megyeszékhely legrangosabb kitüntetését – mértéktartásával teremtette meg azt a légkört, amelyben az elhangzott versekre fülét hegyezve figyelt a hallgatóság – köztük a korábban díjazott személyiségekkel –, és a tisztelet szinte tapinthatóvá vált.
Idén 27. alkalommal szervezték meg a Szent György Napokat, Pro Urbe díjakat pedig 21 éve osztanak ki azoknak, akik mindenkor legjobb tudásuk szerint, önzetlenül szolgálták a közösséget – emlékeztetett Sztakics Éva alpolgármester, aki elsőként a testvérvárosok küldöttségeit köszöntötte (a mosonmagyaróvári, ferencvárosi, magyarkanizsai, ceglédi, királyhelmeci, székelykevei, szentesi, balatonszentgyörgyi, kiskunhalasi, veszprémi és kecskeméti vendégeket), és azt is elmondta, hogy az idei díjazottak arcképét az ünnepséggel egy időben tűzik ki a polgármesteri hivatalban.
Farkas Árpád laudációját Bogdán László olvasta fel. Előtte két verse is elhangzott: a szintén Pro Urbe díjas Nemes Levente színművész az Erdélyi asszonyok, Ungvári Rebeka tizenegyedik osztályos mikós diák pedig az Avaron című költeményt tolmácsolta.
Antal Árpád polgármester beszédében arra emlékeztetett, hogy az erdélyi magyarság lassan egy évszázada került kisebbségi sorba ebben az országban, ahol a többség azt tartja feladatának, hogy betartson – nekünk pedig az maradt, hogy kitartsunk.
Farkas Árpád a diktatúra legsötétebb időszakában két verssorral is megmutatta, hogy ki lehet tartani – jelentette ki, és felidézte, hogy 25 évvel ezelőtt, mikós diákként ezt a két sort írta kicsengetési kártyájára: „Élni a hó alatt is lehet jó, / de csattogó szélben érdemesebb.”
Véleménye szerint ebben benne van a mi közel száz esztendőnk, és az is, hogy miért vállaljuk a csattogó szelet a kényelmes, hó alatti lét helyett. Végül köszönetet mondott a költőnek azért, mert az ő életét is meghatározta, irányt mutatott és erőt adott; tőle tudjuk, hogy a mainál sokkal nehezebb időkben is lehetett élni és értéket teremteni. Ezután átadta az emlékérmet és az oklevelet, amelynek indoklását fel is olvasta. Farkas Árpád „félelmet nem ismerő emberi tartásáért, az olykor mindent elborító szürke hó nyomasztó súlya alatt ásott reményalagutakért, a szavak gyönyörű hálójával körbeszőtt szülőföldért, a fél évszázada hűségesen szolgált Sepsiszentgyörgyért, a Forrástól a teljes költői kiforrásig megtett egyedi irodalmi útjáért, a világ magyarságának asztalára letett Háromszékért, a köz szolgálatában és értékeink továbbörökítésében vállalt áldozatos szerepéért, valamint a konok székelyföldi valóság lelkén nemzedékeket felnevelő munkájáért” részesül Pro Urbe díjban.
Ioan Cucu ortodox lelkész laudációját Rodica Pârvan szociáldemokrata tanácstag olvasta fel. Bevezetőként elmondta, hogy négyévi „százados küzdelem” után állnak ismét itt (ezzel arra utalt, hogy 2014-től a korábbi négy – a város etnikai arányainak megfelelő módon három magyar és egy román személyiségnek odaítélt – Pro Urbe díj helyett évente csak egyet adományoztak, és emiatt a román közösség jelöltje kimaradt), de különös örömükre szolgál, hogy éppen a román centenárium évében tüntethetik ki a Kovászna, Hargita és Maros megyei románok civil szervezete szerint erre leginkább érdemes személyiséget. Ioan Cucu a Szeben megyei Kisapoldon született 1947-ben, elemi iskoláit Hidvégen, az V–VII. osztályt Földváron, a középiskolát a sepsiszentgyörgyi 1-es számú Líceumban (a Mikóban) végezte. A könnyűipari almérnöki képesítés megszerzése után végezte el a szebeni teológiai főiskolát, és már házas, kisgyermekes apa volt, amikor – 24 évesen – missziós lelkészi megbízatást kapott Mikóújfaluban. Azóta itt él – közben Baróton is szolgált, 1982-től idei nyugdíjazásáig pedig a sepsiszentgyörgyi görögkeleti katedrálisban –, és az elmúlt évtizedekben sikerült felélesztenie és ébren tartania az ortodox szellemiséget. Több háromszéki templom felújításában és építésében is részt vállalt, támogatta a Román Szellemiség Múzeumát, gyermekkórusával – amelyben 800-nál többen énekeltek – pedig meghonosította a karácsonyi kolindálást...
Azt már Antal Árpád tette hozzá, hogy Ioan Cucu az egyetlen helyi ortodox lelkész, aki a magyar nyelvet is megtanulta, és aki évtizedeken át részt vett a magyar egyházak által szervezett ökumenikus imaheteken, ezzel is szolgálva a román és a magyar közösségek közeledését. A Pro Urbe díjat értékes kulturális tevékenységéért, példamutató életéért, csendes és állandó munkálkodásáért kapta.
A kitüntetést Farkas Árpád néhány szóban köszönte meg, és a jelenlevőket, a városvezetést, valamint a „régebbi harcosokat” (a korábbi díjazottakat) üdvözölve azt kívánta, hogy még sokáig örülhessen együtt a közösség.
Ugyanezt kívánta Ioan Cucu is, aki a jó Istennek, családjának, a helyi önkormányzat képviselőinek és minden sepsiszentgyörgyi lakosnak mondott köszönetet.
Befejezésül két dal hangzott el: Kerezsi Csanád Róbert Paul Constantin Doina című dalát adta elő, Dancs Annamari pedig az édesapja, a tavalyi Pro Urbe díjas Dancs Árpád által megzenésített Háromszéki piros páris című Farkas Árpád-verset énekelte el. Csak az elejét idézzük:
Háromszéki piros páris,
Gond a dombja, ringatás is,
Borvizekkel, fenyvesekkel
Beszélget a végtelennel.
