A vámháború, amely 1893-ig tartott, a székely iparosoknak és kereskedőknek nagy veszteségeket okozott. A megszokott ipari termékek — bőráru, textília, vas- és üvegáru, lószerszámok, szekerek és faáru — kiviteli tilalma a székely iparosok nagyméretű kivándorlásához vezetett. Az ojtozi és bodzai hágókon áruval megrakott szekerekkel a szülőföldjüket örökre elhagyó iparosok úttörői voltak az azóta is tartó székely kivándorlásnak. A Sepsiszentgyörgyi Csizmadia Társulatot is nagymértékben érintették a vámháború következményei, tagjainak száma néhány év leforgása alatt csökkent. A kivándorolt mesteremberek még egy jó ideig tartották a kapcsolatot a társulat tagjaival, majd lassan az ismeretlenség homályába vesztek. Egyik példáját a fenti eseményeknek így írták le a társulat katalógusában: ,,1889. feb. 5-én egész gyűlés tartatott Kiss Péter elnökletével — Butak János kéri a nagy gyűlést, miután Óvári Sándorért kezességet vállalt, mivel a fő adós Oláh honban van, de 30 napok alatt váltót újítanak mint kezesek. A nagy gyűlés elfogadta a kérést, és tudomásul vette". Óvári Sándor neve nem szerepel a csizmadia ipartársulatban, valószínű, végképp eltávozott a városból.

Az 1881-es népszámlálás adatai szerint Háromszéken 3846 iparost írtak össze. Az 1891-es népszámláláskor a megyében 1868 iparost számláltak. Az iparosok száma tíz év alatt felére apadt, mindazok ellenére, hogy a monarchia intézkedéseket hozott a bajok orvoslására. Ezek egyike volt az Erdélyi Gazdasági Egylet 1886. évi közgazdasági értekezletén hozott programok kidolgozása, amelyekben a nehézségek áthidalására a szövetkezetek kiépítése és a vasút bővítése szerepelt. Ezeket az intézkedéseket próbálta alkalmazni Sepsiszentgyörgy városa is, melyről így ír a csizmadia társulat jegyzőkönyvet: …1889. már. 23-án rendkívüli gyűlést tartott Kiss Péter elnökletével — Tekintetes Városi Tanács mint elsőfokú iparhatóság 4561. szám alatt kiküldött rendelete folytán felhivattatik a csizmadia ipartársulat a szövetkezet megalakulására vonatkozólag, hogy e folyó év már. 24-én négy tagú bizottságot nevezzen az ipartársulat. A nagyülés megvitatta a tárgyat azon megjegyzéssel, hogy nem akarunk, és nem szövetkezünk mindaddig míg nagyobb városok az alapszabályt a Nagy Méltóságú Ipar és Kereskedelmi Minisztériumtól ki nem eszközlik. Bizottságnak kineveztetett Keresztes József, Kiss Lajos, Butak János, Keresztes Dénes. Eljárásukról a gyűlésnek tegyenek jelentést." A szövetkezetbe való tömörülés nem történt meg. Hosszú idő elteltével, 1826-ban sikerül minden iparost, aki Sepsiszentgyörgyön tevékenykedett, az Ipartestületbe tömöríteni. A csizmadia ipartársulat, áthidalva a nehéz éveket, a legtöbb taggal lép be az Ipartestületbe, megelőzve a többi iparost, vezetői közül kerül ki az új elnökség.