Apróka eszponka című kötetét mutatta be Máthé Kriszta csütörtök délután a sepsiszentgyörgyi Köntés Galériában. A szerző családjával tizenegy évet élt Csángóföldön, ez idő alatt magyar nyelvet tanított a Bákó megyei Frumószán, és az ottani életre villantó rövid, tárcaszerű írásait ebben az időszakban rögzítette.
A sepsiszentgyörgyi származású Máthé Krisztával Kiss Bence beszélgetett, ő „szösszenetekként” határozta meg írásait, amelyek a Facebookon is követhetőek, kötete pedig Péntek János nyelvészprofesszor bátorítására jelent meg.
Máthé Kriszta egyetemi tanulmányai után pár évig a megyeszékhely környékén tanított, majd 2006-ban úgy döntött, férjével, Neagu Adriánnal Moldvába költöznek. Egy hét alatt határoztak erről, mesélte Máthé Kriszta, azt hallották ugyanis, hogy nagyon jó ott tanítani. Vitték a két macskát és a komondort, és a tanévnyitón már Frumószán voltak, ő maga 26 évesen a magyar házas, iskolán kívüli oktatásban látott lehetőséget, a többit meg nem gondolta át.
Hegyeli Attila álma volt, hogy sokan ott taníthassanak, emlékeztetett, ám új helyzetét nehezen szokta meg – az is előfordult, hogy „amikor elfogyott a Hold”, vagyis a sötétben, reggel iskolába menet összeütközött egy tehénnel –, ám a családlátogatások során, látva, hogyan élnek, lépésről lépésre sikerült megbarátkoznia környezetével. A férfiak „Magyarnénak” szólították, míg a gyermekek tanár néniként emlegették. Az egésznek az volt a „mozgatórugója”, hogy adott egy közösség, ahol a nagyszülők, dédszülők még „elképesztően szép, archaikus” magyar nyelvet beszélnek, a harmincas-ötvenes generáció viszont már megélte azt, hogy a magyar nyelv miatt bántották őket, míg a gyermekek újra beszélnek magyarul, „mert jöttünk, és azt mondtuk nekik, vállalják fel, hogy szeretik a magyar nyelvet” – mondotta.
Százhat gyermekből hat magyar iskolát végzett, de közülük nagyon sokan tudnak magyar nyelven önéletrajzot írni, „azt akartam elérni, hogy emlékezzenek majd arra, milyen óráink voltak, ne féljenek magyarul megszólalni” – hangsúlyozta Máthé Kriszta.
Lendületüket a 2012-ben a Moldvai Csángó Magyar Szövetség és a Romániai Magyar Pedagógusszövetség között kirobbant konfliktus nagyon megtörte (emiatt negyvenkét napig nem volt áram otthonukban, a Tazlóról kényszerültek vizet hozni), de talpra álltak és 2017-ig folytatták, s amikor Luca lányuk iskoláskorú lett, úgy döntöttek, visszaköltöznek Székelyföldre. 2017-től Kézdiszárazpatakon élnek, nyaranta, vakációkban visszajárnak a frumószai Magyar Házba magyar nyelvet oktatni. Mint mondta, írásait a kolozsvári Szabadság napilap kérésére is fogalmazta, azért, hogy könyv szülessen belőlük.
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
