Nagy érdeklődés mellett mutatták be Uzonban az Erdélyi Lajos Könyvtár emeleti termében a Székelyföldi Mofettáskönyv. Gyógygázok az egészség szolgálatában című kötetet (Háromszék Vármegye Kiadó, 2017). A könyv négy szerzője közül Kisgyörgy Zoltán geológus, lapunk főmunkatársa volt jelen. A mofettákkal kapcsolatos tudnivalókat a tőle megszokott módon humorral fűszerezve, kis történetekkel tarkított kitérőkkel adta elő, sokszor hangos nevetésre bírva a közönséget.
Kijelentette: nem kívánja a könyv tartalmát részletesen boncolgatni, inkább olvasmányként ajánlja. Nem egy szuszra kell átlapozni, egy-egy rész megismerése külön-külön is érdekes időtöltést nyújthat. A mofettáskönyv a korábban megjelent borvizes könyv testvére, a borvizek és mofetták felleltározásának ötlete Tamás Sándortól, Kovászna megye tanácselnökétől származik.
A mofettáskönyv négy szerző munkájának eredménye, mindenki a saját szakterülete szempontjából járult hozzá a könyv tartalmához. Incze Réka környezetmérnöki szemmel kutatta a mofetták érdekességeit. Jánosi Csaba geológus a Hargita megyei mofetták kiváló ismerőjeként értekezik a könyvben. Dr. Tatár Márta a mofettagáz és az egészség közötti összefüggésekről ad kiváló ismereteket. Kisgyörgy Zoltán a maga során a Kovászna megyei mofetták ismertetését vállalta fel – hangzott el a könyvbemutatón.
Nem tudományos értekezlet, hanem érdekességek, különlegességek gyűjteménye, helyi megnevezéseket, történeteket tartalmaz, hogy olvasmányos legyen – értékelte Kisgyörgy Zoltán.
A mofetta olasz eredetű szó, kellemetlen szagot jelent, amelyet a mofettagázban található kénhidrogén jelenléte okoz. A mofettagáz gyógyító hatásához a radioaktív hatás is hozzájárul, egy bizonyos szintig ez nem okoz károsodásokat. A CO2 a vérerek tágulását segíti, javítja a vérkeringést – sorolta a szerző. Vidékünk mofetta-nagyhatalom, ami a Csomád-térség igen fiatal vulkáni tevékenységének eredménye.
A mofettákat régi utazók, neves írók, szakemberek is kutatták, népszerűsítették, így igen nagy irodalma van a témának. A politikai változások viszont nem kímélték a természeti kincs köré épült megvalósításokat sem.
Bálványoson, a Buffogó-patak völgyében épült meg Magyarország első szén-dioxid-sűrítő és -palackozó üzeme. A gázt a Büdösbarlangtól kerámiacsöveken vezették le, a barlang gázhozama napi 4500 köbméter. 1916-ban a bevonuló román seregek felrobbantották az üzemet. Valószínű, hogy a földben még most is megvannak a kerámiacsövek. A magánosított málnásfürdői palackozóüzem berendezését ócskavasként értékesítették, a megmaradt vagyont a helybeliek hordták szét.
Ma már a mofettákat is „hamisítják”. Van olyan mofetta, ahol a szén-dioxidot Hargita megyében töltött palackból engedik a gödörbe. Az a gond, hogy a mesterséges szén-dioxidnak nincs gyógyhatása – hangzott el. Megvannak kincseink, mégis, egyre több importárut fogyasztunk, használunk. Ha kihasználnánk a mofettagáz képezte altalajkincs adta lehetőséget, Európa legnagyobb mofettáit lehetne ráépíteni. Ötven év múlva sem érünk oda, hogy a természeti tényezők valóban az emberi egészséget szolgálják – vonta le a végkövetkeztetést Kisgyörgy Zoltán.
A bemutató végén a szerző dedikált.
