Valami nincs rendben ebben a világban. Semmi sincs rendben ebben a világban. Alig pár évtizednyi teher van a hátamon, de annál több nehéz gondolat sorjázik a fejemben. Az utóbbi hónapok furcsaságain elgondolkodva egyre több eszementséget fedeztem fel.
Gyarmatosítás. Szeretném Amerikával kezdeni, bár úgy tetszhet, semmi köze Afrika gyarmatosításához – és mégis, mennyire furcsa: az „amerikaiak” – értsd a földrészre érkezett európaiakat – kiirtják az őslakosokat, majd Afrikából importálják azokat, akik helyettük dolgoznak. Rabszolgasorsra ítélve szabad embereket.
Mi az, ami egy embert a másik fölé helyez? A mások megalázására, legyőzésére való képesség? Az erőfitogtatás? A 19. században Afrika az a földrész, amit civilizálni kell. Persze benne az őshonos embert. Állig, akkor korszerű fegyverekkel felszerelt emberek vonultak fel az élelemszerző nyilakkal szemben. Micsoda győzelem! Majd egymás között elosztották a szerzett „birtokot”. Mit sem tudva a „civilizálatlanokról”, határokat húztak meg úgy, hogy évszázados törzsi háborút vívó csoportokat egy kalap alá hoztak. A háborúk ott ma is dúlnak. A „civilizált” emberek a megölt állatokat trófeaként falra tűzik, ma pedig többet költenek a félig már kiirtott fajok megmentésére, mint a földönfutóvá tett embertársaikra...
A 20. század világháborúi nem értek véget – hol itt, hol ott ütik fel fejüket. Gondosan álcázva mindig okot és érdeket. Hazudva, hogy miért is kellett lerohanni hol az egyik, hol a másik országot. A lényeg: fegyvert ragadni, hogy fegyvert gyárthassunk. De az olajat sem hagyhatjuk ki...
Közép- és Kelet-Európa átszabása, szellemirtó kommunista diktatúrákba való kényszerítése, vasfüggönnyel való kettészelése után a „nyertesek/győztesek” – hasonló gőggel és butasággal – megalkották most már Európában is a modern kori gyarmatosítást.
Ezzel olyan kusza tudatvilágot hoztak létre a megosztott Európában, amely ebben a szerencsétlenül kezdődött 21. században csúcsosodott ki. Mintha hirtelen majdnem mindenki, aki a világszínpadon szerephez juthatott, lemondott volna a gondolkozásról, véleményformálásról – olyan fogalomzavar van, többnyire papagájokhoz hasonlóan ismétlik, amit megengednek, szájba rágnak valakik. Vajon értik a szószólók, amit mondanak?
Ma, a tolerancia nevében a párhuzamos társadalmat multikulturalizmusnak nevezik, hamis töltetet adva ennek is. A politikai korrektség álcája alatt minden, az „enyémtől” eltérő vélemény erkölcstelen, tehát a másként gondolkodás büntetendő; akik ezt mégis megteszik, azokat gyűlölni kell és elhallgattatni. A hazaszeretet újabban nem más, mint nacionalizmus, fasizmus, rasszizmus… és sorolhatjuk napestig a jelentésváltozásokat, amelyeket jómagam felfogni nem tudok...
A jelenkori politikai semmitmondás iskolapéldájával zárnám ezeket a sorokat: a Trump–Macron találkozó kapcsán lelkesen mondták be (mást nem is hoztak nyilvánosságra), és többször is megismételték, hogy a két államfő között működik/működött a kémia. Ennek a kifejezésnek a jelentését az amerikai filmekből ismerjük: miután megtudjuk, hogy két ember között működik a kémia, elsötétül a képernyő, és a néző képzeletére bízzák a folytatást. A két államfővel kapcsolatosan az lehet az üzenet: nyugodtan alhatunk, mert ők szeretik egymást. Trump a működő kémia hatására leporolhatta Macron vállát.
Kerekes Mária
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
