A román diktátor házaspár kivégezése után alig egy emberöltővel ismét megtámadták és el akarják venni magyar anyanyelvű egyetemeinket. Ez már gyakorlatilag meg is történt, legalábbis így értettem dr. Ábrám Zoltán Quo vadis, vásárhelyi magyar orvosképzés? címmel megjelent írásából. A diktátori kérdezősködés – egykori kollégák tolmácsolása szerint – így kezdődött: miért van szükségetek önálló egyetemre, mikor nincs is hagyományotok?
Hát, tisztelt román barátaink, közületek sokan nem ismerik történelmünket. Nem tudjátok, hogy 1579-ben Kolozsvárott már megvolt az egyetemünk magva, modern felsőoktatási intézményünket pedig 1872-ben alapították a kincses városban. Mi nem új egyetemet akarunk, hanem a nevét és alakját többször változtató kolozsvári univerzitás újjáélesztését több száz éves hagyományaink szellemében.
Azt is kérdezik, hogy miért akarunk külön egyetemet, ha nincs elég hallgatónk. Épp azért! Mert a mostanin nem tanulhat elég magyar fiatal. De miért vagyunk szeparatisták, hiszen eddig a tanszékgyűléseken, tudományos konferenciákon olyan jól megvoltunk egymás mellett? Együtt közöltük kutatásaink eredményeit, vetitek a szemünkre – és nem veszitek észre, hogy a szeparatizmus értelmét veszített fogalom, hiszen nem a homogenizálódás felé haladó, monolit egységű társadalomban élünk.
Miért lenne szeparatizmus az, hogy a katolikusok, az ortodoxok, a reformátusok saját templomukba járnak? Egyáltalán, hogyan volna lehetséges a többpártrendszer, az intézményi önállóság, ha a más véleményen levés egyenlő lenne a szeparatizmussal?
Ami pedig a mostani, intézményen belüli együttműködést illeti, valóban külön tanszékülések vannak, de nem az anyanyelvünkön, felolvasnak, de nem magyarul, közlik a tanulmányokat, de románul. Anyanyelvünk szabad használatát csakis az önálló intézményi státus biztosíthatja. Ebből összeáll egy messzire mutató következtetés: a valódi demokrácia elképzelhetetlen az anyanyelv korlátlan szabadsága nélkül – márpedig ezt csakis az önálló oktatási intézmények biztosíthatják.
A logika kegyetlen dolog, mert továbbmenve ezen a fonalon, oda lyukadunk ki, hogy valódi demokrácia nélkül nem tartozunk Európához.
Egy markáns vélemény szerint az oktatásnak három pillérre kell épülnie: az anyanyelvre, a matematikára és a zenére. Ez a sarokigazság ránk is érvényes! Sajnos azonban, ezúttal is vesztesként kerülnek ki egyetemista gyermekeink, unokáink, és mi lehajtott fejjel bedobtuk a törülközőt...
Befejezésül dr. Ábrám Zoltánt idézem: „Tanári pályafutásomat a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen kezdtem el. És talány, hogy milyen elnevezésű egyetemen fejezem majd be. Évek óta ismert ugyanis az a »kölcsönös« szándék, hogy a marosvásárhelyi orvosi egyetem és a Petru Maior Tudományegyetem egyesüljön.”
Ferenczy L. Tibor
