NAGY SZILÁGYI MÁRIA, Sepsiszentgyörgy. Orvvadászok lehetséges jelenlétére és a velük járó életveszélyre szeretném felhívni a hatóságok figyelmét. Sepsiszentkirály határában van egy darabka földünk, hétvégenként ott tartózkodunk. Május 4-én este hét és nyolc óra között lövést hallottunk, katonaviselt férjem szerint kis kaliberű éleslőszer volt.
Van a közelben a katonaságnak egy gyakorlótere, de már évek óta nem használják, ezért kirohantunk, és mintegy 500 méterre láttunk is két terepjáró gépkocsit és néhány embert, akik a katonaság mögötti árokból jöttek ki. Nem tudtuk, kinek szóljunk, és talán annyiban is hagytuk volna az egészet, ha május 20-án este nem hallunk újabb lövést, ezúttal a gyümölcsös felől. Másnap érdeklődni kezdtünk a szomszédoknál, a katonaság szolgálatos tisztjével is beszéltünk, és bejártuk a terepet. Egy helyen egy halom friss belet találtunk, őz maradványai lehettek. Azon a városszélen három őz szokott legelni, de már csak kettő van, egy eltűnt. Ezt a katonatiszt is észrevette, két szomszédunk pedig őzsírást is hallott egy éjszaka, valószínűleg az árván maradt gidák hangját. Most már lehet, hogy azok is el fognak pusztulni, a fő kérdés azonban az: ki lövöldözik egyre sűrűbben lakott területen? Jó lenne ez ellen még azelőtt fellépni, mielőtt valami tragédia történik!
GYÖRGY ÁRON, Sepsiszentgyörgy. Az ígéret szép szó, ha betartják, úgy jó. Bölcs közmondás. A legutóbbi választási kampányban kaptunk szép számban ígéretet, csak menjünk szavazni. Választék is volt elég, mint egy gazdag olcsó piacon. Az eredmények ismeretében azt is mondhatjuk, hogy a kommunizmus visszaütött, mert a baloldal nyert. És mivel nem tartotta be ígéreteit, ezek mind hazugsággá váltak. Így jártunk mi, Románia adófizető polgárai a teljhatalomra törő Liviu Dragnea híres programjával. Mert adott ugyan némi adókedvezményt az időseknek, de az állítólagos hétszázalékos gazdasági növekedés nagyon kozmetikázott adatnak tűnik. A hétköznapi emberek legpontosabb és legfontosabb barométere az élelmiszerek ára, és ez bizony mást mutat, mint amit az elvtársak magyaráznak...
FEKETE GIZELLA, Sepsiszentgyörgy. Egy olyan helyzetre keresem a megoldást, amely másokat is érint. Földszinti tömbházlakásban élek, és a pince erősen bűzös. Már évek óta így van, és senki nem tesz semmit ellene, pedig amikor a tető beázott, mindannyian hozzájárultunk a szigeteléshez, a lépcsőházi ablakokat és ajtót is közösen cseréltük ki. A pince nem egyszerűen dohos, állandóan csepeg ott a víz – ez a számlán nem látszik, azért gondolom, hogy a konyhai lefolyók eresztenek valahol, mert az biztos, hogy nem a szennycsatorna. Megjegyzem, hogy 40 éves tömbházról van szó, és azóta senki egy csövet ki nem cserélt benne. Régebb tócsa is volt, azt megtöltötték szuvattal – mert a falat is kiverték egy helyen, ahol a lépcső van –, de az sem tud kiszáradni. Két éve a saját költségemen leszigeteltettem a pince plafonját a lakásom alatt, de így is érzem a szagot. Sok kacat is van ott – noha műszaki alagsor, több tárolórekeszt is kialakítottak, és mindenfélét lehordanak; nekem is van egy kis raktáram. Ültettem az ablak alá bokrokat, dísznövényeket, gondozom is őket, mégis büdösséget kell belélegeznem. Beszéltem erről a lakótársulási gondnokkal, de ő is idős személy, nem tud oda lemenni, voltam a közüzemeknél és a polgármesteri hivatalban is, elpanaszoltam a dolgokat szóban és írásban is, már a méreg öl meg, nem tudom, mitévő legyek...
