Hogy a magyar belügyi szervek, különösen a hírhedett három per hármas ügyosztály, még a hatvanas évek végén is olyan hevesen, mindet lebíró érdeklődéssel fordult a magyar foci felé, nem is sejtettük. Azt addig is tudtuk, bizonyos focistákat sikerült beszervezni, a nagy hírű Novák Dezső esete is elszomorított, sejtettük azért, hogy figyelték a focistákat, különösen amikor egy híres válogatott csatárt elkaptak Bécsben, egy üzletben lopott csokival, de azt, hogy még akkoriban is beleszóltak a válogatott összeállításába, legrosszabb álmainkban sem sejtettük. De hiszen próbálkozott ezzel Farkas Mihály is a Rákosi-féle vezetésből, ő, a hadügyér felelt a fociért, sokszor próbált ,,hatni" Sebes Gusztávra. De hát akkor három csapatra való játékos volt…
Bárhogy is állították össze az aranycsapatot, többnyire győzött, s hogy ki is került be, többnyire mégsem Farkas tábornok, hanem a csapatkapitány, Puskás Öcsi személyi szimpátiái döntötték el. Az alább következő szövegből — amely az Élet és Irodalom idei május 30-i számában jelent meg — sok furcsaság derül ki. Ezúttal a kommentárokat közöljük, maga a jelentés fanyelve csupán a szervek mérhetetlen önhittségét, perfid ostobaságát és öntelt rosszindulatát árulja el, a kommentárok viszont izgalmasan világítják meg a helyzetet, amely fokozódott.
