Mióta a hármashalomba szúrt kardos emlékmű áll a szemerjai dombon, évente július 23-án emlékezni gyűlnek össze a sepsiszentgyörgyiek — már azok, kiket múltunk még érdekel. Idén talán valamivel többen, mint az elmúlt években, s kik az időjárás szeszélyével dacolva az ünneplést választották, bizonnyal nem bánták meg. Rab Sándor történelemtanár, az idei szónok kimerítő és átfogó történelmi felvezetése a kor alakulásáról, a forradalomhoz vezető történésekről nem ijesztette el az esernyő alá szoruló ünneplőket, a Háromszék utolsó győztes csatájára emlékezőket.
,,Büszkéknek kell lennünk elődeinkre, emelt fővel gondolnunk rájuk, még akkor is, ha akkor többen voltak itt, mint most" — zárta beszédét Rab Sándor. Popdán Krisztina szavalata után helyezték el koszorúikat és virágaikat az ünneplők az emlékműnél, végül Incze Zsolt tiszteletes közös imádságra szólította az összegyűlteket, áldását követően pedig a székely himnusz eléneklésével zárult a megemlékezés.
