DÁVID ÁRPÁD, Málnásfürdő. Végtelen örömmel olvastam Bedő Zoltán honfitársam Felemelt fejjel, egyenes derékkal című írását a július 5-i Háromszékben. Sajnos, az autonómia és függetlenség kérdésével részletesen nem sokan foglalkoznak, s főként nem azok, akiknek ez hivatali kötelességük lenne. Jó lenne, ha vezetőink együtt törekednének az autonómia megvalósítására, de nem csak ők. Tájékoztatásra és szervezésre van most szükség, nem általános beszédekre — akkor valóban emelt fővel harcolna a székely jövőnk érdekében. Bedő Zoltán írása tényleges tájékoztató volt: most már mindenki tudja, mi a teendő. Ha vezetőinknek van bátorságuk, akkor minden lehetséges, és a nép követni fogja őket.

A hónap első felében két törzs tagjai, a varjak és a sziúk verték fel tippijüket a csendesen fodrozó Besenyői-tó mellett. Az ottlét célja a hagyományos táborozástól eltérően az volt, hogy a fiatal, szinte zöldfülűnek mondható székely-indián csemeték megtanuljanak együtt élni a természettel és a természetben előforduló sok és kedves csodával, az állatokkal, az emberekkel, a nehézségekkel, a kihívásokkal, a természet erőivel, a viharokkal és a napsütéssel.