Igazi hőstett volt a hetvenes években a Fórum megjelentetése – idézte fel a könyv kiadója, Kopacz Attila, aki azt is elmesélte, tulajdonképpen a tizenegy megjelent lapszám feldolgozása során szembesültek azzal, hogy itt nem egy-két kötetről van szó, az 1600 oldalnyi anyag legfeljebb négy könyvbe fér el.

Vitáztak a szerkesztővel, Gajzágó Mártonnal arról is, válogatást jelentessenek meg, vagy a teljes anyagot adják közre, végül az utóbbi melletti érvek győztek, és úgy döntöttek, minden kerüljön bele, a vívmányriportok is hordoznak érdekes adatokat, és csak ebben a formában válik érthetővé a szerkesztői szándék, hogy miként, miért készültek ezek a lapszámok.

„Csak így láthatja a mai olvasó, hogy milyen körülmények között jelenhetett meg az, ami érték” – idézte fel Gajzágó Márton, a Megyei Tükör egykori újságírója, a Fórum szerkesztője. Mint fogalmazott, a könyvet kezébe véve kereste, hol az az öröm, amellyel szerkesztették, de ma már csak az akkori nyomorúságukat látja benne.

Színes történetekkel, anekdotákkal fűszerezve idézte fel a kezdeteket, 1977-re már leáldozott az 1968-os megyésítés után létrehozott Megyei Tükör fénykora, Dali Sándor főszerkesztő leváltása után a nyolcoldalas napilap előbb négyoldalas heti, majd ugyanekkora napilappá vált, amelyben a hivatalos anyagokon kívül jóformán semmi más ne kaphatott helyet.

1977-ben az akkori megyei első titkár, Nagy Ferdinánd rábólintott, hogy megjelenhet egy időszakos kiadvány, feltételei is voltak: legyen rentábilis, a megyéről szóljon és a megyében terjesszék. Elvárásként fogalmazta meg, hogy bemutassák a megye fejlődését, a Megéneklünk, Románia fesztiválokat. Külön kaland volt már az első szám kiadása, a cenzúra, a pártellenőrzés kijátszása – derült ki a történetekből, de a jelenlevők azt is megtudhatták, miképp sikerült értéket csempészni a kötelező anyagok mellé, hogyan igyekeztek elkülöníteni a vállalhatatlant a valós  üzenettől.

A Fórum első három oldalán a megye vezetőinek hivatalos írásait közölték, középen elkülönített számozással a reklámriportokat, amelyek nemcsak kötelezőek voltak, de  pénzt is hoztak, a 24 oldal többi részén sok irodalom, történelem és más értékes tartalom jelenhetett meg.

Hamar népszerűvé vált Erdély-szerte a Fórum, szívesen közöltek benne a legnagyobbak is: Sütő András, Kányádi Sándor, Egyed Ákos, Bretter György stb. 1977 és 1983 között tizenegy lapszám látott napvilágot, előbb évente három, majd egyre ritkábban, míg végül beszüntették. Tíz-tizennégyezer példányban nyomták, megkapták a lap előfizetői, négyezret pedig eljuttattak a megyén kívüli magyar településekre.  

„Ezek a lapszámok nem forgatták fel a rendszert, de még a vívmányriportok is tisztességgel meg voltak írva, mindenikkel azt igyekeztünk sugallni, érdemes hazajönni, itthon dolgozni. A Fórum nem vezetett a ’89-es változáshoz, de tartalmas volt, és fontos szerkesztőknek, olvasóknak egyaránt” – hangsúlyozta Gajzágó Márton. És bár nem volt könnyű időszak, nem keserűséggel gondolnak vissza rá, hisz volt egy igényszint, amelyet meghatározott Dali Sándor, az olvasó és az írók saját elvárása is – fűzte hozzá Czegő Zoltán.

Az Fórum első három lapszámát tartalmazó, Őrzők, vigyázzatok a strázsán! címmel megjelent könyv bemutatóján az is elhangzott, a tervezett négy kötet kiegészítéseként jó lenne, ha elkészülne egy ötödik is, amely megörökítené a mára legendássá vált lap kiadásának igencsak kalandos történetét.