Kiadója, fiatalabb barátja, kortársa vagyok Czegő Zoltánnak a közeli és távoli Budapesten. Találkozásokban, beszélgetésekben, munkákban, poharazgatásokban ismertük meg alaposan egymást. Láttam őt boldognak és láttam őt szenvedni.
Figyeltem szeretettel örömeit és aggódva csalódásait Magyarországon. Szinte irigykedve, de mindenképp féltve néztem meg nem alkuvásait – tettben és szóban és írásban. Komoly döntését, hogy nem épp fiatalon visszatér Erdélyországba, újra- kezdeni és betetőzni is az eddigieket: csodáltam! Különösen később, mert igazolást nyert, hogy milyen jó döntés volt. Szinte megfiatalodott, az addig is nagy ívű munkás élet szinte hihetetlenül terebélyesedett. „A nemzethez való tartozás legfőbb ismérve a munka” – vallotta Németh László. Czegő Zoltán ezért is meg tartásáért is nagyon a nemzethez tartozik. Egy vele. S mindez megannyi műben, hatalmas életműben. Versek, publicisztika és különösen az utóbbi időkben próza és próza. És micsoda nyelvezet a Czegőé. És mekkora alkotások. S bár nagyon sokan, olvasók és irodalmárok érzik, tudják alkotói nagyságát, az igazi elismerés, a megérdemelt siker rejtélyes okokból még várat magára. El fog jönni, jönnie kell. Isten éltesse Erdély és a magyarság nagy költőjét, íróját!
KAISER LÁSZLÓ
