Míg Dragneáék azt állítják, hogy a párhuzamos állam berkeiből őket cserkészik be, és annak sáncaiból lődöznek rájuk a párhuzamos állam vadászai, addig a Világbank elemzői szerint az egyik Románia dinamikus, urbánus, integrált az unióba, a másik meg vidéki, szegény, elnéptelenedett, ahol a lakosság egynegyede napi 5,5 dollárból él.
Ez végül is világjelenség, és nem is olyan rossz arány, ha figyelembe vesszük, hogy a földkerekség leggazdagabb 63 embere annyi pénzt birtokol, mint a világ szegényebbik fele, több mint 3,6 milliárd ember. A globális lakosság leggazdagabb egy százalékának több a vagyona, mint a fennmaradó 99 százalékának összesen.
A különbségek egyébként nemcsak az emberekre jellemzőek, hanem még az állatokra is, hiszen a világ tíz leggazdagabb állata között – amelyek vagyona tíz- és százmillió dollár között leledzik – találunk kutyákat, macskákat, de egy tyúkot és egy majmot is. Nem lehet azt mondani, hogy ezeknek az állatoknak kutya életük lenne, vagy a macskák esetében, hogy nincs mit aprítaniuk a tejbe.
Mivel felénk nem hallani ilyen gazdag állatokról, térjünk inkább vissza az emberekre, és adjunk egy kis ízelítőt a tanulmányból. Romániában több mint kilencszázezer ember nyomornegyedekben, gettókban él és nagy szegénységben tengődik. Ezekben a gettókban az ököljog érvényesül az erősek és gyengék közt. A szolgáltatásokat (víz, villany, gáz stb.) általában megszüntették, mert a lakók nem fizetik a számlákat. Az emberek nedves, hideg (fűtetlen), szegényes, piszkos, összedőlni készülő lakásokban tengődnek, vagy kartonpapírból, pléhből viskókat eszkábálnak össze maguknak, ahol hasonló körülmények uralkodnak.
Pár éve láttam Hidvégen, hogy az útra néző ház egyik helyiségében gyerekek játszottak, a másik „szoba” ablakából pedig egy ló nézegetett ki. Nem tudtam eldönteni, hogy a gyerekek laknak istállóban, vagy a ló költözött lakásba.
Az említett elemzések szerint Bukarest a jobbik Romániá­hoz tartozik, élettel teli, virágzó metropolis, ahol az átlagfizetés akkora, amekkoráról a Kovászna megyeiek (megyénk az élbolyban van a szegény megyék közt) még csak nem is álmodhatnak. Viszont átlagon felüli város Jászvásár, Kolozsvár és Temesvár is. Aztán a vidék nemcsak Európától, hanem a fővárostól is alaposan le van maradva. Közben Romániában szépen fogy a lakosság. A külföldön élők és dolgozók számát 3–5 millióra saccolják. Tegyük hozzá, ez nem is rossz, hiszen sok emberrel sok baj van. Csak választáskor kezdik el számolni, hogy mennyien is vagyunk.  
A Világbank elemzői felróják infrastruktúránk hiányosságait is. Nem vagyunk képesek kihasználni (vagy felhasználni)  a strukturális alapokat, ami 2007–2013 között 15,4 milliárd eurót tett ki, és hasonló célokat szolgálna a 2013–2020-ra előrelátott 17,6 milliárd euró is, amelynek nagy részét, ha minden jól megy, szokás szerint szintén kidobjuk az ablakon.
A nálunk tapasztalható hiányosságok közt az oktatás működését is bírálják a szakértők. A tanulmány szerint minden ötödik gyermek abbahagyja a tanulást. 42 százalékuk funkcionális analfabéta, egyszerűen mondva tud írni, olvasni, csak éppen nem érti, amit kisilabizál.
Most még csak ott tartunk, hogy az ország élén lévők egymásra mutogatnak, mint funkcionális analfabétákra. Iohannis azt mondta, hogy ez a politika magasabb rétegeiben is meglátszik. Errefel őt is megvádolták, mert bár eddig elolvashatta, még nem értette meg az alkotmánybíróság döntését a főügyésznő, Kövesi leváltásának végrehajtásáról.
Vezető politikusaink ezt a világbanki elemzők által leírt „másik Romániát” mintha nem látnák. Az általuk vizionált párhuzamos állam felszámolásáért folytatott ádáz küzdelem mellett jó lenne, ha e szegényebbik Románia felszámolásáért is legalább olyan nagy erőbedobással harcolnának.