Az M Stúdió bemutatójaNő-férfi viszonyok és sok szöveg

2018. június 30., szombat, Kultúra
Bár ajánlója szerint a Danse noir című előadást elsősorban a film noir és a „végzet asszonya” kulcsfogalom határozza meg, az előadás nem olyan sötét, sejtelmes, titokzatos, mint amilyennek ezek alapján gondolná az ember, és nem is kimondottan a nőről szól, inkább a nő-férfi kapcsolatokról.
  • Barabás Zsolt felvétele
    Barabás Zsolt felvétele
Öt férfi és három nő a színpadon, a szerepek pedig folyamatosan változnak. Az előadás nem próbálja végigkísérni a „végzet asszonya” különböző megnyilvánulásait az európai kultúrtörténetben – hogyan is tehetné ezt egyetlen előadás által –, inkább a mindenkori nő-férfi viszonyrendszer néhány jellegzetes vonását mutatja be a görög-római mitológiából vett történetek segítségével.
Az előadás azzal kezdődik, hogy az Özönvizet túlélő férfi és nő felméri helyzetét, és tanácsot kér az istenektől „az emberiség újrateremtéséhez”. Az első jelenetben kapunk magyarázatot arra is, hogy hogyan születhetett meg az őskövületeket, óriási márványtömböket idéző díszlet ötlete: „…a kövek már nem merevek, már lassan lágyulnak, lágyan formába simulnak. Majd, hogy megnőttek, természetük is szelídebb lett, és valamely, még nem tisztult, ám emberi formát sejtetnek (...).”
A  nő-férfi kapcsolatok szövevényében előbb Pygmaliont láthatjuk, aki annyira kiábrándult a nők hízelgő, kihívó kacérságából, hogy eldönti: inkább egyedül marad, de közben annyira hiányzik neki egy társ, hogy elkészíti a tökéletes nőiség szobrát. A guminőszobor azonban csakhamar megelevenedik, és néhány boldog óra után elhagyja teremtőjét, Pygmaliont pedig emelgeti, dobja, forgatja és végül egészen maga alá gyűri a fájdalom… Végkövetkeztetése, hogy minden nő szajha, de közben mégis elkezd faragni egy újabb szobrot... Ezután Platóntól megtudhatjuk, hogy az emberek kezdetben háromneműek voltak, de mivel felfuvalkodottságukban az istenekre is kezet emeltek, Zeusz egyenként kettényeste a hímnő neműeket, és így gyöngébbé tette őket. „Miután az emberi természet így kettéhasíttatott, ki-ki sóvárgott a másik fele után, mert csak egyesülni áhítoztak, és inkább meghaltak az éhségtől és tétlenségtől, mert egymás nélkül semmit sem akartak csinálni...” – fogalmaz Platón. Medúza a hajával csábította a férfiakat, de Neptun megerőszakolta őt a kacérságáért, és annyi­ra elcsúnyult, hogy hajszálai is csúf kígyókká változtak, a férfiak pedig kővé dermedtek a látványától… Galathea, Acis és Cyclops története egy tipikus szerelmi háromszög története: a nő Acist szereti, és menekül a félszemű Cyclops elől, aki reménytelen lángolásában Acis vállára ugrik, és megöli őt a nőért, aki persze mégsem lesz az övé… Actaeon és Diána története a kegyetlen szűz domina és az utána esedező tragikus sorsú férfi meséje: mivel a férfi pillantásával „beszennyezi” a nő testét, az előbb megvakítja, majd szarvassá változtatja Actaeont, hogy saját kutyái tépjék szét… Iason és Medeia történetében érezzük a legőszintébb emberi hangokat: Medeia beleszeret a nála fiatalabb Iasonba, és segít neki megtalálni az aranygyapjút, ezzel feláldozva otthonát, biztonságát, mindenét…
Nem egészen érthető, hogy hogyan kerülhetett a fent említett mitológiai nőalakok mellé Karády Katalin alakja, vagy ha a „végzet asszonyának” prototípusait keresték az alkotók, miért hiányzott az előadásból Marlene Dietrich, Marilyn Monroe vagy akár Mata Hari, Jeanne D’Arc és sok más nő portréja. Vajon miért éppen Karádyt idézték meg az előadás végén? Az is zavaros a produkcióban, hogy a „végzet asszonya” címke hogyan kapcsolódik össze az igaz szerelem történetével, mert a két témakör nem fedi egymást tökéletesen…
Ezúttal is láttunk új mozgásformákat, amilyenekkel eddig ritkábban vagy egyáltalán nem találkozhattunk az M Stúdió színpadán, szépek voltak a párhuzamos mozgások, a kőtömbökkel való játékok, az ahogyan egy-egy színészt olykor bábuként használtak társai…
Vajon szükség van ennyi szövegre a mozgásszínházban, és fordítva: vajon nem zavarja a sok mozgás a gondolatok átadását?
Annál is inkább, hogy itt a párbeszéden túl szerzői utasítások, az egyes helyzetek következtetései is elhangzanak a szereplők szájából… Bizony, voltak hamis hangok a megszólalások között, de olyanok is, amelyek elmélyítették a jeleneteket, Iason és Medeia történetét például a szavak tették igazán széppé. Az ilyenfajta szerelmi vallomások bizony a prózai társulatokat is megizzasztják, és ritkán születik ilyen tiszta kép  az ehhez hasonló párbeszédekből…
Nagyszerű volt a csapatmunka, üdítően hatott a humor az egyes jelenetekben, és bár nagyon nehéz érzelmileg bevonni a nézőt az ilyenfajta történet-töredékekbe, olykor még ez is sikerült. Újabb érvényes előadás született tehát az M Stúdió és Barta Dóra együttműködéséből, amelyben ugyan nem vált be maradéktalanul minden elképzelés, de a kísérletezés sokkal hasznosabb egy társulat számára, mint a jól működő képletek ismételgetése.
Danse noir. Előadják: Bajkó László, Deák Zoltán, Gáll Katalin, Nagy Eszter, Orbán Levente, Polgár Emília, Szekrényes László, Veres Nagy Attila. Rendező: Barta Dóra
Cikk megjelenési időpontja: 2018-06-30 09:00
Hozzászólások
Szavazás
Részt vesz-e a kormány által kezdeményezett népszavazáson a család meghatározásáról?









eredmények
szavazatok száma 40
szavazógép
2018-06-30: Kiscimbora - :

Weöres Sándor: Futózápor

2018-06-30: Irodalom - :

Bölöni Domokos: Házunk előtt az almafa (Tárca)

Érettségi találkozók évada