Az MPP vasárnap esti közleménye — miszerint elviekben elfogadják a belső koalícióra vonatkozó javaslatot — az egyedüli kiutat jelentette az igen nehéz helyzetbe került párt számára. Hiszen az RMDSZ azonnal megragadta a kezdeményezést, így a jelenlegi helyzetben az MPP-nek két lehetősége volt: elfogadni a szövetség ajánlatát, vagy pedig a párt identitásának elszánt védelmezőiként szembekerülni a magyarság túlnyomó többségének akaratával.

Hosszas gondolkodás után az MPP végül a hosszú távon mindenképpen előnyösebb megoldást választotta: elfogadják, hogy alig fél évvel a párt létrejötte után a szövetség listáin indulnak, de legalább nem kényszerülnek a magyar érdek ellenségeinek kényelmetlen szerepébe.

A várt magyar—magyar megegyezés tehát ismét közelinek látszik. Mint egy héttel korábban, Markó Béla és Tőkés László bálványosi találkozója után. Aztán ismét távolabb került, mert kiderült: Szász Jenő nem úgy gondolja, mint Tőkés László. Most ismét örülhetnénk: az MPP nyitott az együttműködésre, kész elfogadni az RMDSZ megoldását. Ha ezúttal meg éppen Markó Béla nem döntött volna úgy, hogy a megleckéztetés ideje jött el. A szövetségi elnök tegnapi nyilatkozatai — miszerint az MPP elkésett a vasárnap esti közleményével — mindenesetre inkább utalnak önteltségre, mint együttműködési hajlamra.

Markó kijelentéseinek azonban van egy másik vetülete. Azzal, hogy Tőkés Lászlót tekinti az RMDSZ-en kívüliek legitim vezetőjének, és vele hajlandó tárgyalni, kétségkívül Szász Jenőnek üzen. És nem is akármit: ha megegyezés még nincs is, az áldozat már megvan. Úgy viselkednek választottaink, akár a nagyhatalmak, pedig sem hadüzenetekre, sem ultimátumokra, sem áldozatokra nincs szükségünk.