Veseátültetettek történeteiKaptak egy második életet

2018. július 2., hétfő, Életmód

Adott társadalmon belül léteznek csoportok, amelyek tagjainak életét másfajta szempontok határozzák meg, mint a többiekét. Lehetnek gazdagok vagy szegények, műveltek vagy tanulatlanok, sikeresek vagy kevésbé sikeresek, végső soron egészségi állapotuk az, ami meghatározza, hogy milyen az életminőségük. Ezen a téren is van, amit meg lehet vásárolni pénzzel, és sok minden függ attól is, milyenek a körülmények, kik és hogyan segítik a beteg embert, és az érintett mennyire akar felülkerekedni betegségén. Ezekről beszélgettünk háromszéki veseátültetett páciensekkel.

Az utcán nem vesszük észre, ha a mellettünk elmenő ember átesett egy szervátültetésen, különböző eseményeken sem tudjuk meg a jelenlévőkről, hogy nem csak a saját szerveik tartják életben őket, legfentebb szűk közösségben, munkahelyen esik szó arról, hogy az illető egy rokon, egy családtag vagy egy idegen veséjével éli mindennapjait. A háromszéki veseátültetettek legutóbbi találkozóján alkalmunk volt arra kérni az érintetteket, mondják el saját történetüket néhány mondatban. Kiderült, nincs két egyforma eset, de mindannyian második születésnapjuknak tartják az új vese beültetésének időpontját, évre, hónapra, napra és szinte órára megjegyezték életüknek ezt a fordulópontját.

 

Negyedszázad, s még élek

Györgyjakab Béla negyvenkét éves, túl van két veseátültetésen. Az első vesét, amelyik majdnem tizenöt évig működött, Budapesten kapta 1992-ben, majd fél évig dialízisre járt, és közben feliratkozott Bukarestben újabb transz­plantációra. A második műtétre is a fővárosban került sor. Sokáig jól érezte magát, majd nyolc év elteltével egyik napról a másikra romlott az állapota, leállt a veséje. Két éve szerepel a bukaresti várólistán, és itthon részt vesz a dialízisen.

– Itt minden szeretetet és mindent, amire szükségünk van, megkapunk ahhoz, hogy viszonylag normális életet tudjunk élni. A géphez kötöttség nem egyszerű, kétnaponta járok dialízisre, a hétvége viszonylag szabad. Édesanyám felajánlotta, hogy ideadja a veséjét, hál’ istennek az eredményei tökéletesek, de sajnos nem kaphatom meg, nem összeférhető az én szervezetemmel. Így türelemmel várjuk az értesítést, hogy mehessek a harmadik átültetésre. Negyedszázada küzdök, s még élek.

A szentkatolnai Páll család története egészen különös, hisz  a nagyobbik fiú az édesapjától, tíz évre rá öccse az édesanyjától kapott vesét.

Páll Attila:  -- Húsz éve szeptemberben megkezdtem a dialízist, két és fél évet jártam, azután volt a transzplantáció. Eleinte voltak gondok, de most jól érzem magam. Családom van, nyolc évvel a veseátültetés után nősültem meg, egyik fiam hatéves, a másik nyolc. A vesét édesapámtól kaptam.

Páll Barna: -- Hála anyumnak, csak két hónapot jártam dialízisre.

Amit ő felajánlott nekem, azt nem lehet elmondani, pénzben leírni. Ebben nyilvánul meg az önzetlen szeretet. Másodszor is életet adott nekem, nagy áldozat részéről. 2011-ben volt az operáció, egy nappal a születésnapom előtt.

Jól vagyok, az eredményeim elfogadhatóak.

Egy másik családi példa az Ilyés Veronikáé és férjéé, Ernőé.

Ilyés Veronika: 2010-ben állt le a férjem veséje, nagyon megviselt az a négy hónap, amit a kórházban töltött. Ha dr. Ivácson Zsófia nem segített volna, nem jutottunk volna el a transzplantációhoz. Hat évig dialízisre járt, nagyon sokat szenvedett. Minden este, amikor jött haza a kezelésről, nagyon rosszul volt, én sem bírtam ezt nézni. Akkor mondtam, próbáljuk meg az átültetést. Tudva, hogy nem vagyok rokona, és a vércsoportunk sem egyezik, alig hittük, hogy ez lehetséges, de azt mondtuk, egy próbát megér. Elmentünk Kolozsvárra, ott elvégezték a vizsgálatokat, és később telefonált a professzor, hogy találunk. Döcögős volt az út az átültetésig, mert háromszor hívtak a műtét előkészítésére, de csak 2016-ban sikerült. Nem bántam meg, hogy odaadtam a fél vesémet, és azt mondom mindenkinek, aki teheti, ajánlja fel, mert ezzel nagyon sokat segít egy ember életén.

 

Ilyés Veronika

 

Miközben Veronika meséli történetüket, férje könnyeivel küzd, végül mégis megszólal.

– Az ilyesmit nem lehet megköszönni. Az ember olyan helyzetbe kerül, hogy nincsenek szavak. Harminchét éve vagyunk együtt, harmincöt év házasság után ideadta a fél veséjét, hát erre nem lehet mit mondani. Sok mindenen mentünk keresztül. Huszonhét éves koromban cukorbeteg lettem, azóta injekciózom magam inzulinnal, most hatvanéves vagyok. Soha nem adtam fel, amikor azt mondták, nem bírom ki a műtétet, akkor sem hittem el. Örökké lábra akartam állni. Amikor megkaptam a vesét, jól beindult minden, öt hónap múlva egy fertőzés miatt le kellett vágni az egyik lábamat.

Ilyés Ernő elmondta, nehezen viselte el, hogy olyan sok gondot okozott a családnak, bár tudja, hogy szívesen tették, a tehetetlensége zavarta. Egy idő után annyira összeszedte magát, hogy kitalálta, miben lehet hasznos: mosogat.

A hatvanhat éves Ferenczy Olga tizenegy esztendővel ezelőtt kapott új vesét a férjétől.

– Mentünk a műtőbe, zöld köpenyben, ő az egyik műtőben volt, én a másikban. Tálcán hozták át a veséjét nekem. Amikor megébredtem, úgy éreztem, mintha újjászülettem volna. Minden nap hálát adok a jó Istennek, hogy ezt a napot is megértem. Ivácson doktornő azt mondta, jó férjet választottam. Minden nap egy csoda, amit megélek.  Újjászülettem, a bőröm is megváltozott, az egész anyagcserém alakult. Megéltem, hogy unokám legyen.

 

Kérni a legnehezebb

Albert Zsuzsanna nem kertelt, elmondta, hogy egyik legnehezebb feladat az volt, amikor Ivácson doktornő húsz évvel ezelőtt azt mondta, kérjen egy vesét a családtagoktól.

 

Albert Zsuzsa

 

– Azt sem tudtam, hogy mondjam meg otthon, de ő azzal engedett haza:  Zsuzsika, olyan intelligens családja van, olyan nincs, hogy egy donor ne kerüljön. Hát nem egy, hanem minden testvérem odaállt mellém, végül Péter bátyámra esett a választás, tőle kaptam a vesét, nagyon hálás vagyok ezért. Nagyon el voltam akkor keseredve, kis fiaim voltak, most pedig kis unokáim vannak, nagyon boldog vagyok ezért. És köszönöm mindenkinek, aki számomra ehhez a lehetőséghez hozzájárult. Bízni kell az orvosokban, mindenben, de a Fennvalóban még jobban. Nekem a sok imádság nagyon sokat segített.

A szotyori Szilágyi Sándor szilveszteri ajándékként kapott új vesét. 2010. december 30-án értesítették, hogy hajnali 4 óráig érjen a kolozsvári klinikára, szinte nem is hitt a fülének. Csupán két hónapja iratkozott fel transzplantációra, szerencséje volt. Hamar került megfelelő donor. Agyhalott pácienstől kapta az életmentő szervet, nyolcadik éve él vele.

Szintén idegen személytől kapott vesét tizenhárom évvel ezelőtt a zabolai Nadia Macovei. A fiatal nő elegáns, fontos számára a megjelenés, nem is érzi magát betegnek, csupán egy különös állapotról beszél.

 

Nadia Macovei

 

– Van egy második születésnapom, második esély az élethez. A dialízisen nem éltünk, hanem csak éldegéltünk. Három hónapig jártam, nem kívánom senkinek, mert az nagyon nehéz. Az új vesével lehet élni, de szót kell fogadni a doktornőnek. Dr. Ivácson Zsófia mindenben segít, utat mutat, hogyan éljünk ebben a helyzetben, és én követem az utasításait. Jól vagyok, nem kesergek, és másnak is azt ajánlom, adjon hálát, hogy élhet.

A baróti Varga Gyula 2003-ban magas vérnyomása miatt került kórházba, a kardiológiáról Ivácson doktornőhöz küldték analízisekre, ott tudta meg, hogy hamarosan le fog állni a veseműködés, dialízisre szorul. A nefrológus szakorvos a veseátültetést is említette, Varga Gyula számára ez elérhetetlennek tűnt, de kiderült, mégis járható út.

 

Varga Gyula

 

– Ivácson doktornő szigorú diétát állított fel számomra, három és fél évet még kibírtam dialízissel, 2006-ban megtörtént a veseátültetés. Édesanyám akkor ötvenkilenc éves volt, tőle kaptam a vesét. Sajnos ma már nincsen közöttünk. Nem ebből kifolyólag, hanem egyéb okból. Ez nagyon csodálatos dolog, önfeláldozás volt édesanyám részéről.  Akkor volt egy öt- és egy kilencéves kisfiam, most pedig tizenhét és huszonegy évesek. Sajnos a második születésnapomat nem tudom megünnepelni, mert november 9-én volt a műtét, és rá nyolc évre ugyanazon a napon hunyt el édesanyám. Egyik szememmel sírok, a másikkal nevetek.

Beszélgetőtársaink pozitív példák, akik bár sok nehézséget, fájdalmat megéltek, nem panaszkodnak. Betartják az orvosi előírásokat, rendszeresen járnak ellenőrzésre, pontos időben beveszik a gyógyszert, és abban reménykednek, az idegen vese sokáig sajátjukként fog működni. Sokan vannak ezzel így országszerte, akinek pedig nem sikerül megfelelő donort kapnia, dialízisre szorul.

Romániában 1980-ban végeztek először vesetranszplantációt, azóta több mint négyezren kaptak új vesét, ritkán az is előfordul, hogy egy illető kétszer is átesik ezen a műtéten. Jelenleg az országban mintegy kilencezren járnak dialízisre, több mint kétezren szerepelnek a transzplantációs listán.

Háromszéken száz vesebeteget kezelnek a sepsiszentgyörgyi Braun műveseállomáson dr. Ivácson Zsófia vezetésével, aki  csapatával együtt több mint harminc veseátültetett utókezelését is végzi.

Egy kis közösség a háromszéki társadalomban, amelynek tagjai abban különböznek mindenki mástól, hogy vigyázniuk kell arra a kincsre, ami életüket mentette meg.

Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket! Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Szavazás
Részt kíván-e venni a június 9-i európai parlamenti választásokon?









eredmények
szavazatok száma 754
szavazógép
2018-07-02: Elhalálozás - :

Elhalálozás

„Beteg teste elpihen már, de lelke még velünk jár, / Mert nem hal meg az, ki szerettei szívében él.”
Mély fájdalommal tudatjuk, hogy
id. BOGDÁN JULIANNA
(szül. TAMÁS)
életének 76. évében türelemmel viselt betegség után hazatért Teremtőjéhez.
Szeretett halottunktól 2018. július 3-án, kedden 13 órakor veszünk végső búcsút.
Részvétfogadás a temetés előtt egy órával a sepsiszentgyörgyi vártemplomi ravatalozóháznál.
A gyászoló család
383
2018-07-02: Közélet - :

Pert vesztett Dan Tanasă (Megyeháza felirat)

Dan Tanasă sem nyer meg minden pert Romániában – a Megyeháza feliratért indított eljárás végérvényesen lezárult, és a szolgálatos jelentgető által vezetett Méltóságért Európában Polgári Egyesület (ADEC) alulmaradt Tamás Sándorral és Kovászna Megye Tanácsával szemben – tudatta közleményében a megyei önkormányzat.