A világtörténelem nagyon sok általános és helyi jellegű szakaszra osztható. A gyűjtögető korszaktól napjainkig a világban sok felfordulás történt.
Voltak különböző társadalmi berendezkedések, például az ősközösség, feudalizmus, rabszolgaság, imperializmus, gyarmatosítás, kapitalizmus, királyságok, török, osztrák, szovjet uralom, Habsburg Birodalom, szocializmus, kommunizmus, hitlerizmus, leninizmus, sztálinizmus, ki tudná mindet felsorolni? Most talán merkelizmus van, a népvándorlás mint ,,globális” fejlődési (?) szakasz jelenik meg a történelemben.
A román nép életében is voltak, vannak lokális történelmi szakaszok, a nomád társadalom századai, a vajdaságok, köztársaságok, királyságok, aranykorszak, ceauşizmus, sokoldalú szocializmus, átmeneti vadkapitalista „demokrácia”. Ez nem a teljes lista, de most főként azt szeretném megtudni (és hálás lennék, ha valaki segítene ebben), hogy a közelmúlt és a jelen időszak, az 1989 és 2018 közötti közel három évtized vajon micsoda. Minek nevezhető, talán harababurának? Mert én gyűjtő ember vagyok, és ilyen nevezetességekkel is szeretném gazdagítani a gyűjteményemet.
Úgy látszik, ahogy közeledünk Románia 100. évfordulójához, hovatovább egyre sűrűbben változnak a belső „fejlődési szakaszok”. A mindennapi események annyira összeziláltak, hogy ember legyen a talpán, aki eligazodik közöttük!
Az 1989-es események (az sem tisztázott, hogy forradalom vagy államcsíny történt) mindjárt háttérbe szorulnak a jelenlegi sokrétű és változatos történésekkel szemben. Tüntetések, sztrájkok, lázadások, parlamenti támadások, útelzárások és hasonlók követik egymást nagy iramban. De van egy közös vonás a régi és az újabb történelmi szakaszok és azok vezetői között. Már Mihai Viteazult is megölték (igaz, per nélkül), az újabb korból pedig Ceauşescu, Iliescu, Năstase, Băsescu, Dragnea és több társuk is mind a vádlottak padjára került a kezdeti feldicsőülés és dicsőítés után.
A nép, az istenadta román nép csak hullámzik, mint a tenger vize, lassan erre, máskor arra! Ez a korszak világviszonylatban kirívó, ezt maga Iohannis államelnök is elismerte, és nagyon veszélyesnek ítélte.
Mi, egyszerű polgárok pedig csak azt kérdezzük: mikor lesz már vége? Mikor lesz csend és béke Romániában? És mikor lesz az erdélyi mostoha magyarságnak egy kis nyugalma? Vajon megérem-e ezt? Az is lehet, hogy nem!
N. Kányádi Mihály, Szentivánlaborfalva
