Július 7-én egy idős hölgy lép az ablakhoz és magyarul érdeklődik, hogy ez és ez a busz mikor és honnan indul. A tájékoztatásért fizetett férfi az ablak mögött felugrik, és kiosztja a kérdezőt, hogy miért nem tud románul, tanuljon meg! Ezzel el is viharzik, faképnél hagyva a fizető ügyfelet.
A jelenet szem- és fültanúja Éltes Barna szobrászművész, aki szerint a felháborító eset valószínűleg nem is egyedi, csak a legtöbben ilyenkor nyelvet váltanak, és „nem történt semmi”.
Pedig történt, és tudatosítanunk kell, hogy ez a hozzáállás elfogadhatatlan.
A pályaudvar vezetőinek – és mindenki másnak, aki a román nyelvű ügyintézés kizárólagosságát hirdeti – figyelmükbe ajánljuk, hogy Magyarország keleti részén, a román állampolgárok által is látogatott létesítményeken már majdnem mindenütt látni román feliratokat, és románul beszélő alkalmazottak is rendelkezésére állnak a magyarul nem tudó közönségnek. Udvariasan.  
Legfőképpen azonban az anyanyelv használatára vonatkozó román jogszabályok tanulmányozására biztatjuk a hazai hivatalnokokat. A jó modor ugyanis nem kötelező – habár egy ügyfélszolgálati állásban elvárható –, de a törvények betartása már igen. És ahol a lakosság legalább húsz százaléka nem román, ott joga van ahhoz, hogy saját nyelvén kérdezzen és kapjon választ. Úgy látszik, ez sem tudatosult még mindenkiben.