Peter Carington – aki bárói nevét írta Carrington formában – 1970-től 1974-ig Edward Heath konzervatív párti kormányában a védelmi miniszteri, 1979 és 1982 között Margaret Thatcher kormányában a külügyminiszteri tisztséget töltötte be, 1984-től 1988-ig a NATO főtitkára volt. Személyében az utolsó olyan politikus távozott, aki tagja volt Sir Winston Churchill néhai miniszterelnök második, 1951-ben megalakult kormányának.
Ő volt Nagy-Britannia külügyminisztere, amikor Argentína 1982-ben váratlanul lerohanta a brit fennhatóságú dél-atlanti Falkland-szigeteket. Lord Carrington magára vállalt minden felelősséget a falklandi válságért és lemondott. Sok évvel később, egy lapinterjúban kijelentette: az argentin invázió ugyanolyan hírszerzési fiaskó volt, mint amilyen a 2003-as iraki háborúhoz vezetett. A veterán politikus 2007-ben, a falklandi háború negyedszázados évfordulóján a The Daily Telegraph londoni konzervatív napilapnak nyilatkozva felfedte: annak idején olyan titkosszolgálati jelentéseket kapott, amelyek egyértelműen azt állították, hogy az Argentínát akkoriban uraló katonai rezsim nem készül támadásra a Falkland-szigetek ellen. Lord Carrington az interjúban kijelentette: ebből azt a következtetést vonta le, hogy nem szabad kizárólag hírszerzésre építeni sarkalatos horderejű politikai döntéseket. Hozzátette: Tony Blair akkori munkáspárti brit miniszterelnök is elkövette ezt a hibát az iraki háború megindítása előtt rendelkezésére álló, később tévesnek minősült hírszerzési adatokkal.