Nem hallgathatom el a velünk, gyermekeinkkel történt igazságtalanságot. Szólnom kell egy újabb hivatali packázásról, amely a legaljasabbak közé tartozik, hisz a gyermekek, a diákok hitére, fiatalos optimizmusára tört, az ő életüket, jövőjüket vette célba és fenyegette. Igyekszem a szigorú tényekre támaszkodni, kihagyva a feltételezéseket, érzelmeket, pedig ezek is joggal zsonganak bennem. A következtetéseket az olvasókra bízom.
Egy idén végzett osztály osztályfőnöke voltam. Matek–infó szak, szinte mindenki készül felvételizni. Nagyon jó és közepes diákok, néhányan az utolsó évben „tértek észhez”, ketten-hárman talán most sem. Mindannyiukért szorítok, de igyekszem, igyekeztem két lábbal a földön állni, így körülbelül 85–90 százalékos átmenésre számítottam. És volt hét-nyolc diák, akinek a sikerében nem kételkedtem: a négyéves együttlét, a kollégák állandó visszajelzése, a sok nagyszerű eredmény, a tapasztalat feljogosított erre.
Aztán kitették az eredményeket. Könnyel áztatott arcok, döbbenet – s a ki sem mondott kérdés, mely rájuk volt vésődve: – Tanár úr, miért?! Mit válaszolhattam? A 27 végzősből 10 vádló, elkeseredett, kiábrándult arc nézett vissza rám. Miért? Önök mit válaszoltak volna? Mind a tízen román nyelv és irodalomból buktak meg. S nemcsak kicsit, hanem nagyot: hármasokkal, három ötvennel. Olyanok is, akik a hivatalos, országos próbaérettségin rendszeresen kilences körül teljesítettek. Akik a számtalan „itthoni” megmérettetés során sziklaszilárd magabiztossággal üzentek még bizonytalankodó társaiknak: – Bízzatok! Tanuljatok! Érdemes! Olyanok, akik biztos tudattal már a közelgő felvételire gondoltak. Olyanok, akik vakon hittek iskolájukban, nagyszerű, odaadó, nekik tudást, hitet nyújtó, velük a román nyelvet és irodalmat megkedveltető román szakos tanárnőjükben. S talán bennem, az osztályfőnökükben is...
– MIÉRT??
– Bízzatok, kedves diákok! Van még egy halvány esély. Fellebbezzétek meg ezt az osztályzatot bátran! – mondtam én is, noha a megfontolt döntések megfellebbezésében általában nem bíztam. De tudtam, most ez az egyetlen halvány esélyük, hogy kérdésükre választ kapjanak. Mégpedig objektív választ. Olyan választ, amely segít a továbblépéshez, amelyet a biztos adatok ismerete nélkül nekem nem lett volna jogom kimondani.
Végül meglettek az újrajavítás eredményei. A tíz tanulóból öten átmentek. Négyen csak ötössel, hármas és 3,50 helyett. Egy diákom 5,90-nel a hármas helyett. És átnéztem elméleti líceumaink végzőseinek az eredményeit. Íme néhány (messze) kiabáló adat Háromszékről: 29 felemelt jegy olyan diákoknak, akik nem jegyemelés végett fellebbeztek. Ebből 5 diáknak kettőnél nagyobb jegynövelés. A legkirívóbb példa: 5,90 helyett 9,55. Az eleve bukásra ítéltekből 24 diák átment. Heten legalább két jeggyel kaptak többet, mint eredetileg. Itt a legszembetűnőbb példa: 2,90 helyett 6,90.
Te ismeretlen, román nyelvet és irodalmat tanító Maros megyei szaktanár! Ide tudnál jönni, hogy ezeknek a gyermekeknek válaszolj a kérdéseire? Miért tetted?
De nem vagyok kíváncsi rád. Esetleg próbáld megmagyarázni az ottani emberséges, igazi pedagógusoknak, akik eddig téged is ilyennek véltek, hogy miért játszottál a gyermekeink sorsával, hitével.
NAGY TAMÁS magyar szakos tanár, Kézdivásárhely
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
