Bogyó taxi és autókölcsönzés 0720 494 949

Mihai Voinea, Cristian Delcea: Dragnea múltja 3.

2018. július 14., szombat, Életutak

Helyi bojárból Románia koronázatlan királya
A Dragnea múltja sorozat első két részében bemutattuk a Szociáldemokrata Párt (PSD) vezetőjét a vidéki kisvállalkozó szerepében, aki szesszel üzletel és vendéglőket kaparint meg az állami vagyonból, majd belép a politikába, és azért húzogatja a szálakat, hogy megszerezze a Teleorman megyei kormánymegbízotti tisztséget. Azzal az időszakkal fejezzük be, amikor Liviu Dragneából megyei tanácsi elnök lett, és előkészítette útját a politika csúcsa felé. 12 zaklatott év alatt (2000–2012) a kisvállalkozóból megyei kiskirállyá vált: maga alá gyűrte a sajtót és az intézményeket, polgármesterek hűségét szerezte meg magának, és vállalkozókká változtatott barátai között osztotta szét a megye költségvetését.

A kiskirály Liviu Dragnea története különben a hazugság véget nem érő listája: hazudott, amikor a Demokrata Pártból (PD) átállt a PSD-be, hazudott a Tel Drum privatizációjánál, hazudott a végzettségével kapcsolatosan. Akkor is hazudott, amikor beleírta az életrajzába, hogy egy észak-amerikai körzet díszpolgára lett. És igen, ahogy azt a fényképen is láthatják, még akkor is hazudott, amikor azt mondta, hogy sohasem nyírta le a bajszát.
A 2000-es évben az éppen véget érő kormánymegbízotti mandátuma jó edzésnek bizonyult a törekvő Liviu Dragnea politikai jövője számára. Megtanulta, hogyan kell a sajtóval bánni, miként lehet az üzletet a politikával vegyíteni, és miként kell voltaképpen elvezetni egy megyét. Dragnea 1996 és 2000 között megértette, hogy a kormánymegbízotti tisztség nagyrészt tiszteletbeli, az igazi hatalom a megyei tanács elnökénél van, aki a döntéseket hozza, a költségvetést kezeli és a szerződéseket osztogatja.

Prefektusból tanácselnök
Liviu Dragnea tehát, míg türelmetlenül várta 2000-ben a júniusi helyhatósági választást, a következő lépést készítette elő: néhány héttel a kampány kezdete előtt lemondott a kormánymegbízotti tisztségből és elindult egy megyei tanácsosi helyért.
A Teleorman megyeiek tízévnyi demokrácia után zavarodottak és bizonytalanok voltak, így szavazataik több párt között oszlottak meg, amelyek közül egyik sem volt képes többséget szerezni.
A megyei tanács elnökeit akkoriban nem közvetlenül választották (mint 2012-től), a megyeitanács-tagok voksoltak rá az új tanács első ülésén. Így aztán az ülést megelőzően tárgyalások folytak és szövetségek köttettek. Ahhoz, hogy az elnöki tisztséget nehogy a Romániai Szociáldemokrata Párt (PDSR, a mostani PSD) szerezze meg, a többi párt közös jelölt indításáról döntött Alexandru Mocanu személyében a Demokrata Párt részéről. Mivel tudott szervezettársai ellenszenvéről, Liviu Dragnea nem fogalmazott meg semmilyen ellenvetést, és olyan ember benyomását keltette, aki elégedett egy megyei tanácsosi tisztséggel, és visszatér majd Turnu Măgurelére, hogy a vállalkozásaival foglalkozzon.
A Demokrata Párt megyei szervezetét akkoriban vezető Corin Lunganu úgy emlékszik, hogy az utolsó pillanatig biztos volt Alexandru Mocanu megválasztásában: „Megállapodtunk a Nemzeti Liberális Párttal (PNL), a Nagy-Románia Párttal (PRM) és a Szövetség Romániáért Párttal (ApR), s azzal a meggyőződéssel mentünk be az ülésre, hogy a tanácstagok többsége megszavazza Mocanut. De arra ébredtünk, hogy ők Dragneára szavaztak.”
Liviu Dragnea azon a 2000 nyarán tartott ülésen megszerezte a legtöbb támogatót, és Teleorman Megye Tanácsának elnöke lett. Alexandru Mocanu (a teleormani PD alelnöke, később PDL-s – demokrata-liberális párti – képviselő) azt mondja, hogy csak az ülés után tudta meg, mi késztette arra a többi tanácsost, hogy meggondolják magukat és mégse rá szavazzanak: „Dragnea egy nappal a szavazás előtt buszra ültette a tanácsosok többségét, és elvitte őket a Turnu Măgurele-i szállodájába. Ott jól tartotta őket, tisztségeket ígért nekik, és meggyőzte, hogy őt szavazzák meg a megyei tanács elnökének. Marin Almăjanunak, a Teleorman megyei PNL vezetőjének a megyei tanács alelnöki tisztségét, a többieknek pedig különféle igazgatói állásokat ígért a helyi közigazgatásban. És így írta a történelmet…”

Átállás a PSD-hez
De Liviu Dragnea története még csak most kezdődött. A tíz évvel ezelőtt még falusi kocsmákban korsós sört áruló fia­talember a megye élére került, és késznek látszott bármit megtenni azért, hogy minél több hatalmat szerezzen. Dragnea a PD-ben sohasem rendelkezett olyan támogatottsággal, amely bizalmat és mozgásszabadságot biztosított volna neki. Ezenkívül, ahogy múltak az évek, Petre Romannak, Dragnea protektorának egyre csökkent a tekintélye a Demokrata Pártban. De mindenekelőtt a román politika általános helyzetéről volt szó: a PDSR 2000 végén határozott eredménnyel (37 százalék) nyerte meg a parlamenti választásokat, míg a PD, amelynek Liviu Dragnea még tagja volt, alig 7 százalékot kapott. Ion Iliescu decemberben megnyerte az elnökválasztást, Adrian Năstase pedig miniszterelnök lett. Néhány héttel azután, hogy a PDSR megkezdte a kormányzást, a Teleormanul újság arról írt, hogy Liviu Dragnea az Adrian Năstase által vezetett párthoz való átállásról tárgyal.
Dragnea hevesen tagadott: „Semmi esetre sem fogok belépni a PDSR-be. Ha netán kilépnék a Demokrata Pártból, akkor a megyei tanács elnökségéről is lemondok, és visszatérek a vállalkozásaimhoz.” 2001 januárja volt, és alig néhány hónap múlva megszegte a szavát.
Júniusban, amikor a Demokrata Párton belüli elnökválasztáson Traian Băsescu legyőzte Petre Romant, Liviu Dragnea kilépett a PD-ből és beiratkozott a PSD-be (amely éppen lecserélte a PDSR nevet). A teleormani újságírók emlékeztették fél évvel korábbi nyilatkozatára, Dragnea pedig a bajsza alatt somolyogva azt mondta, hogy „a megye érdekei mindenekfelett állnak”. Aztán bemutatott egy csöpögős történetet, amely mögé a politikai vándorlását próbálta rejteni: „2001. június 15-én, pénteken a PD Országos Tanácsa ülésén voltam. 14 órakor nagyon csalódottan léptem ki a parlamentből a gyenge csapat miatt. Sétálni akartam, amikor felhívtak Miron Mitrea és Octav Cozmâncă miniszterek, akik arra kértek, hogy menjek el a kormány épületébe és beszéljek a miniszterelnökkel (Adrian Năstase – a szerző). Megtiszteltetésnek és meglepőnek tartottam, hogy a miniszterelnök és a kormány hat minisztere egy órán keresztül beszélget velem. Azt mondták, már régóta figyelemmel kísérnek, és elmagyarázták, hogy miként látják ők a szociáldemokráciát Romániában. Úgy döntöttem, belépek a PSD-be…”
Dragnea gyorsan eltávolította Niţulescut a megyei szervezet éléről.
A megye érdekei és a szociáldemokráciáról alkotott elképzelések csak a politikai duma részei voltak. Dragneának valójában erős pártra volt szüksége, amely tartja a hátát, a PSD-nek pedig befolyásra és megfelelő emberekre vidéken, hogy felépítsék azt, ami később Adrian Năstase helyi kiskirályokból álló hálózata lett. Dragnea tökéletesen megfelelt ezeknek a kritériumoknak, s hogy erejét mutassa, 20 teleormani polgármesterrel együtt lépett be a PSD-be, rávette őket, hogy lépjenek ki a PD-ből és iratkozzanak be a hatalmon lévő pártba. Ez teljesen megváltoztatta Teleorman megyében a politikai erőviszonyokat. És ez hozta az első piros pontot Dragneának a PSD-ben.

A Tel Drum privatizálása, kolindálókkal és pezsgős poharakkal
Dragnea a megye legbefolyásosabb emberévé vált, egy monolit párt támogatta, vagyis más ligába került. Egyre jobban ügyelt a politikusi imázsára, és új üzletelési stílust vett át: törölte nevét az iratokból és strómanokon keresztül tevékenykedett. Neve eltűnt az addig birtokolt összes cégből (a Dacorom tulajdonjogát 2000 decemberében két bizalmi emberének adta át, néhány évvel később pedig a céget törölték a nyilvántartásból). De a 90-es évek dzsungelében kifejlesztett ötletgazda szelleme megmaradt, amelyet hozzáigazított új tisztségeihez.
A Teleorman Megye Tanácsának tulajdonában levő Tel Drum vállalat lett az új célpont, amely a megyei utak építésével foglalkozott. Dragnea mandátuma első évében csökkentette az útfelújítási beruházásokat, hogy a Tel Drumnak egyre kevesebb munkája legyen, és mindent elkövetett a társaság értékének csökkentéséért.
2001 februárjában, amikor Teleorman megye hó alá került, a Tel Drum céget hibáztatta a járhatatlan utakért. A helyi újságírók meglepetten rögzítették ezeket a nyilatkozatokat, megjegyezve, hogy a Tel Drum éppen a megyei tanács elnökétől, vagyis Liviu Dragneától kapott utasítások alapján tevékenykedett.
Másfél év után, mialatt egy csőd szélén álló cég képét alakította ki róla, Dragnea megindította a végső ostromot a cég megkaparintásáért. 2001. december 20-án, amikor megtartották a megyei tanács téli vakáció előtti utolsó ülését, 25 tervezet szerepelt a napirenden, amelyeket a helyi tanácsosok alig egy órával az ülés kezdete előtt kaptak kézhez egy mappában.
Néhány ellenzéki tanácsos arra panaszkodott, hogy képtelenek elolvasni a tervezeteket, így nem tudják pontosan, miről szavaznak, és felháborodásuknak adtak hangot amiatt, hogy a napirenden szereplő 25 pont között van egy olyan is, amelyért rendkívüli ülést kell tartani: a Tel Drum Rt. társaság privatizációja.
Tiltakozásukat a többség semmibe vette, és elfedte a megyei tanács épületébe meghívott kolindálók csengőinek csilingelése. A gyermekek a megye árvaházai­ból érkeztek, Liviu Dragnea elnök pedig megszakította az ülést, hogy úgy fogadják őket, ahogy illik. A fényképészek megörökítették a megye főnökét, amint gratulál a kecskének és megjutalmazza a kolindálókat. Így jelent meg először a sajtóban a Tel Drum vállalat nagy vitát kiváltó privatizációja.
Aztán ebben az ünnep szellemével átitatott hangulatban megtartották a szavazást, és a napirend összes pontját elfogadták. Az egyik tervezet szerint a megyei tanács 10 milliárd lej (ROL) hitelt vett fel a megyei utak felújítására.
A Tel Drum privatizációját is jelentős többséggel szavazták meg: 32 tanácsos igennel szavazott, ketten tartózkodtak és négyen ellenezték. A helyi lapok feljegyezték, hogy közülük Alexandru Mocanu PD-s tanácsos volt a leghevesebb, aki felszólalt, és arra hívta fel a figyelmet, hogy a Tel Drumnak sok pénzt kell még behajtania a már elvégzett munkái alapján, és a valós értéke alatt adják el: „Nem tehetem meg, hogy ne kapcsoljam össze ezt a privatizációt a megyei utak felújítására felveendő hitelre vonatkozó határozattal. Így aztán mi biztosítjuk az új tulajdonos finanszírozási forrását is.”
De senkinek sem volt kedve figyelembe venni a figyelmeztetéseket. A Teleormanul újság azt írta, hogy az ülés vidám hangulatban, pezsgőzéssel és süteményevéssel ért véget. Mindenki boldogan elment vakációra.
Alexandru Mocanu visszavonult a politikából, ma nyugdíjas. Tökéletesen emlékszik a 2001-es ülésre: „Fölöslegesen jártattam a számat azon az ülésen, mert szinte az összes tanácsos, párttól függetlenül, Dragnea oldalán állt. Mindenkinek ígért valamit: vagy egy tisztséget, vagy hirtelen vállalkozásuk lett egyik napról a másikra, vagy alkalmazták valahol a feleségüket, gyermeküket. Ez a munkastílusa, tudja, hogyan vegye meg az embereket. Sajnos beigazolódott, hogy ténylegesen meg is történt mindaz, amit akkor a Tel Drum privatizálásáról mondtam.”
RECORDER/FŐTÉR

Hozzászólások
Szavazás
Ön szerint lesz-e előrehozott parlamenti választás idén?







eredmények
szavazatok száma 1155
szavazógép
2018-07-14: Kultúra - György Attila:

Tamási Áron: Bölcső és bagoly

„Manapság már nemigen van olyan ember, akit régi szokás szerint vándornak lehetne nevezni. De ha mégis volna mutatóban egy legalább, vándorútjából az az egy sem hagyná ki Erdélyt bizonyosan” – így kezdődik Tamási Áron önéletrajzi regénye. És bizony, érdemes vele együtt utazni. Egészen a világ közepéig, amely jelen esetben Farkaslaka. Derűs utazás ez, nemcsak térben, de időben is repülünk az akkoriban még legényke Áronnal, s ez a kicsinek is tekinthető utazás mégis szinte körbeéri a földet.
2018-07-14: Máról holnapra - Mózes László:

Imbolygók Európája?

Az öreg kontinens értelemszerűen stabil, ám néhány befolyásos vezetője imbolygó, ingatag. A harcias nyilatkozatokkal színezett brüsszeli NATO-csúcs végén maga az Európai Bizottság elnöke, Jean-Claude Juncker dülöngélt, miként ezt megbízható hírügynökségek képsorai tanúsítják.