1920. július 19-én nevezte ki Horthy Miklós gróf Teleki Pál földrajztudóst Magyarország miniszterelnökévé, miután Simonyi-Semadam Sándor kormánya a trianoni békeszerződés aláírása nyomán elvesztette támogatottságát. Teleki a számos poszton „megörökölt” kormánytagokkal kilenc hónapig irányította az országot, első ciklusát a fehérterror letörésére irányuló törekvés, egy sikertelen gazdasági konszolidációs kísérlet és a numerus clausus megalkotása jellemezte.
Teleki Pál az egyik legnevesebb erdélyi arisztokrata család sarja. 1909-ben a budapesti Földrajzi Intézet, majd következő évben a Magyar Földrajzi Intézet első embere lett. Élete egyik fő művét – A földrajzi gondolat története című könyvet – az első világháború alatt, a balkáni és olasz fronton írta meg, munkája akkor fonódott össze végérvényesen a politikával, amikor 1918 őszétől – az igazságos határok megvonása érdekében – elkészítette a vörös térképet a párizsi békekonferencia számára.
A vörös térkép és kapcsolatai révén a gróf bekerült a magyar békedelegációba, bár eredményt ő sem tudott felmutatni a tárgyalások során. Miután a Simonyi-Semadam-kormány vállalta a békediktátum aláírásának ódiumát, a miniszterelnök kiírta magát a magyar politikai életből, ezért Horthynak új kormányfőt kellett kineveznie: választása Teleki Pálra esett, nemcsak hazai és nemzetközi elismertsége, hanem rokonszenvesnek ható nézeteit miatt is. A kormányzó Telekiben látta azt a politikust, aki alkalmas a keresztény-konzervatív rendszer konszolidálására, egyúttal pedig képes kitörni a diplomáciai elszigeteltségből, így a gróf 1920. július 19-én megalakíthatta első kormányát. (...)
Az új kabinetnek talpra kellett állítania a Trianon miatt traumát szenvedett magyar gazdaságot, emellett pedig gondoskodnia kellett arról, hogy a rendszer megszilárduljon, megszűnjenek a szélsőséges kilengések; elsősorban tehát a Prónay Pál vezette fehérterroristák különítményeit kellett felszámolnia. Az első programpont tekintetében az új kabinet felemás eredményeket könyvelhetett el: az 1920 augusztusában kinevezett Nagyatádi Szabó István földművelésügyi miniszter az 1920/XXXVI. törvénycikk révén korlátozott földreformot valósított meg, amely, bár kétmillió embert földhöz juttatott, lényegében érintetlenül hagyta a probléma kulcsát jelentő nagybirtokrendszert. 1920 decemberében ráadásul csúfosan megbukott a pénzügyi konszolidáció terén tett kísérlet.
A vörös terrorra válaszoló fehérterroristák megfékezése és a közbiztonság javítása terén Teleki már jobb eredményeket mutathatott fel, miután a Prónay-féle különítményeseket erőszakkal besoroztatta a Magyar Honvédségbe – miniszterelnökségének talán egyik leghíresebb jelenete volt, amikor a Britannia Szállóban kiépített fehérterrorista főhadiszállást személyesen számolta fel.
Teleki Pál első kormányának munkájára ugyanakkor gyászos bélyeget ütött az 1920/XXV. törvénycikk, ismertebb nevén a numerus clausus, amely a magyarországi felsőoktatásban részt vevő hallgatók arányát a „népfajok” arányában szabta meg. Nyilvánvaló volt, hogy ez a törvény az egyetemen számarányához képest felülreprezentált zsidó értelmiség visszaszorítását célozta meg – ezért, bár a jogszabály szövegében nem szerepel konkrétan a zsidóság, sokan első zsidótörvényként értelmezik. A numerus clausus tehát a zsidó közösséget a Monarchia gyakorlatától eltérőn nem vallási, hanem nemzetiségi kategóriaként definiálta. Az első Teleki-kormány célja ezzel a törvénnyel a „magyar fajú” értelmiség számára akart kedvezni a diplomát igénylő pályákon, és ezzel együtt kiszolgálta a még mindig jelentős radikális tábor antiszemita igényeit. Ugyanakkor az is tény, hogy a kormányzat sem 1920-ban, sem később nem szerzett teljesen érvényt a törvény betűjének.
Bár Teleki első ciklusa sikereket és kudarcokat egyaránt felmutatott, bukását végül nem teljesítménye, hanem IV. Károly első visszatérési kísérlete idején tanúsított gyanús viselkedése okozta. Amikor ugyanis IV. Károly (ur. 1916–1918) 1921. március 27-én váratlanul megjelent Szombathelyen – a kormányfő elmondása szerint véletlenül –, találkozott Teleki Pállal is. Már a találkozás is gyanút keltett, de még balszerencsésebb volt a gróf számára, hogy Károly végül előbb jutott el Budapestre Horthyhoz, mint a közvetíteni szándékozó miniszterelnök. Az eseményeket követően többen azzal vádolták Telekit, hogy a színfalak mögött valójában Károly visszatéréséhez asszisztált, így miután a király kísérlete kudarcot vallott, a kompromittált kormányfő is távozni kényszerült.
A gróf 1921. április 14-én lemondott tisztségéről és visszavonult a politikai életből, helyére pedig a Horthy-rendszer legsikeresebb politikusa, a konszolidációt eredményesen végrehajtó Bethlen István került. Teleki Pál ezután hosszú ideig tudományos és közéleti tevékenységet folytatott – megszervezte például a magyarországi cserkészmozgalmat –, és csak 1939 tavaszán tért vissza a hatalomba, amikor Európa és a világ már egy újabb világháború küszöbén állt.
Tarján M. Tamás (Rubiconline)