Farkas Réka
Másfél évvel a szociáldemokraták hatalomra kerülése után immár bizonyos, nagyratörő ígéreteik, „zseniális” kormányprogramjuk semmi jót nem hoztott Romániának. Amióta Dragnea és csapata rátette kezét az országra, káosz van, zűrzavar, cirkusz cirkuszt követ, botrány botrányt. És mindeközben jóformán semmi se épül, fejlődik, csak az árak nőnek, és minden propagandaszöveg dacára napról napra rosszabbul élünk. Fizetésünk, még ha nőtt is valamelyest (ezzel legfennebb az állami alkalmazottak dicsekedhetnek), kevesebbet ér, mint egy évvel ezelőtt, s ha mindez nem lenne elegendő, közérzetünket naponta rontják az újabb és újabb vészjósló tervek, amelyek a harmadik világbeli országok közé sodorhatják Romániát.
Nem csoda hát, ha az ország lakossága egyre reményvesztettebb, múltba révedőbb, mind többen érzik úgy, még a kommunizmus idején is jobb volt, mint most. Egy nemrég készült felmérés szerint 80 százalék szerint rossz irányba tart az ország, rendkívül alacsony a vállalkozói kedv, nagy a bizonytalanság és sok az ellentmondás: bár 10 lakosból 9 úgy értékeli, jó dolog a piacgazdaság, ezzel a megkérdezettek 35 százaléka teljes mértékben egyetért, 31 százalékuk mégis úgy véli, jobb volt ’89 előtt. 81 százalék szerint jobb volt az ipar, 74 százalék szerint a politikai helyzet, 65 százalék az akkori infrastruktúrát is magasabbra értékelte, 69 százalék az oktatást, 65 az egészségügyet, 58 százalék pedig úgy véli, Ceauşescu idején magasabb volt az életszínvonal. Ha tehetné, a megkérdezettek fele inkább az „aranykort” választaná, mint a jelenlegi kapitalista társadalmat.
A múltat mindig megszépíti az emlékezet, de ezért a sötét nosztalgiáért ugyancsak felelősek a ’89 után hatalomra került politikusok. Saját érdekeik, zsebük mindig fontosabb volt, mint az ország fejlődése, ezért Románia inkább vánszorgott, mint haladt, s amikor nekilendült volna, gazdasági válságok vagy a belső konfliktusok tették a földdel egyenlővé az ugyancsak ingatag tákolmányt. A környékbeli volt kommunista államok közül csak a volt Szovjetunióhoz tartozókban rosszabb a helyzet, az Európához felsorakozóak jóval eredményesebben vették az akadályokat, ma már az eddig többnyire mögöttünk kullogó Bulgária is jobban áll.
Nagy álmaink, reményeink voltak ’89 decembere után, azt hittük, néhány év alatt felzárkózunk a fejlett Nyugathoz, jólét lesz itt is, szabadság, demokrácia. De az áhított jólét ugyancsak várat magára, és amint az említett felmérés is mutatja, egyre fogy a remény is. Dragneáék nagyon nagy ígéretekkel nyertek választásokat, ezért most a csalódottság is jóval jelentősebb. Hozzá nem értésük, önös érdekeik hajszolása miatt elbaltázták az ország újabb felemelkedési lehetőségét. Románia pedig lassan, de biztosan kiürül (jelenleg 3,5 millió román állampolgár él külföldön, évente 7,3 százalékkal nő a kivándorlók száma, a fiatalok fele nem itthon képzeli el jövőjét), akik pedig maradunk, nyögjük a tehetségtelen, önző, korrupt politikai osztály döntéseinek következményeit.
