Demeter J. Ildikó
Három évvel a 64 fiatal életet kioltó Colectiv-tűzvész után elölről kezdődhet az a per, amely a tragédiáért felelős személyek megbüntetésére irányul. Az eljárás eleve késve kezdődött, és csak néhány hónapja került egyenesbe. Ehhez össze kellett vonni több pert – a mulatóhelyiség tulajdonosait, a tűzijátékkal foglalkozó céget, a tűzoltókat és a főváros 4. kerületének volt polgármesterét is külön-külön vádolták meg –, most pedig a bírák egyike nyugdíjba vonul, és az érvényes jogszabályok értelmében csak az ítélkezhet, aki a kezdetektől végigvitte az ügyet.
Újabb hónapok, talán évek vesznek tehát el, miközben a túlélők – akik közül többen szenvedtek életre szóló, helyrehozhatatlan sérüléseket – és az áldozatok hozzátartozói valamiféle, elsősorban erkölcsi kárpótlásra és igazságtételre várnak. De nincs semmi garanciájuk arra, hogy ezt megérik, hiszen Justitia malmai lassan őrölnek, és később is közbejöhet még valami, ami ismét visszaveti a dolgokat. A bíróságon levő iratcsomó sem teljes, a kórházi fertőzések, illetve ezek eltussolása miatt például még senkit sem próbáltak felelősségre vonni, pedig a megégettek közel fele emiatt hunyt el. Az életben maradottak közül jó néhányan még mindig a külföldi klinikákat járják, és egyre inkább magukra hagyatottan vívják a harcukat. A bukaresti törvényszék májusban alapfokon elutasította, hogy az állam szavatosságot vállaljon a – majdani és esetleges – kártérítésekért is. Különös eleme az egész történetnek, hogy épp a Colectiv-katasztrófa miatt felháborodott lakosság képezi a magját annak az SZDP-ellenes polgári ellenállásnak, amely oly elszántan és kitartóan tüntet az (irányukban sem serény) igazságszolgáltatás függetlenségéért. A halálos csapdának bizonyult alagsori klubban fellépő Goodbye to Gravity együttes egyetlen életben maradt tagja a héten írta alá a Bűnözők nélkül kezdeményezést, csak az egyik gyászoló apa fakadt ki, hogy Romániában a bíróságok is épp olyan rosszul működnek, mint minden más...
Mindez több okból sem közömbös számunkra. Elsősorban azért, mert emberéletekről van szó, itthon tanuló és dolgozó fiatalokról, akik egy normális ország legnagyobb kincsét jelentik. Másodsorban azért, mert semmi nem változott, és emiatt bármikor, bárhol velünk is megismétlődhet, aminek egyszer sem lett volna szabad megtörténnie. A tűzvédelmi előírásokat ugyan 2015. október 30-a után megszigorították, de az új szabályokat pénz híján még iskolákban sem nagyon alkalmazták, ami pedig a kórházi ellátást illeti, Sorina Pintea jelenlegi egészségügyi miniszter szerint ma összesen hat olyan ággyal rendelkezünk, amelyekben a súlyosan megégett személyek korszerű kezelést kaphatnak. Természetesen ezért az alulteljesítésért sem felel senki.
Egyáltalán felel valaki valamiért ebben a saját polgárai ellen dolgozó államban? Vagy újra és újra elölről kezdődik minden csatánk?
