Ha volt még valakinek kétsége, az elmúlt napokban meggyőződhetett: minden ország legcsodálatosabbikában élünk. Ez derült ki ugyanis a kormánykoalíció vezetői, illetve a miniszterelnök nyilatkozataiból.
S azt is megtudhattuk, jólétünket eddig csupán alapozgatták, a java még hátravan, a gazdaság továbbra is szárnyal, a fizetések nőnek, sőt, immár az idősek is örvendezhetnek, három év múlva nyugdíjuk háromszor akkora lesz, mint jelenleg. Úgy tűnik, a szociáldemokraták már a következő választásokra edzenek, és a rút valóság cseppet sem zavarja őket, korábbi abszurd ígéreteiket újabbakkal, még valószerűtlenebbekkel fejelik meg.
Diadalittasan számolt be hétfőn féléves kormányzása eredményeiről Viorica Dăncilă miniszterelnök, ám utólag kiderült, ugyancsak kikozmetikázták az adatokat, a rózsaszínűre festett kép sok helyen szürke, olykor fekete. A kormányfő nem dicsekedett azzal, hogy az adóbevételek az elvártnál sokkal kisebb mértékben nőttek, a lehívott uniós pénzek 19 százalékos emelkedését nagyjából a semmihez viszonyították, valójában a rendelkezésre álló összeg alig egy százalékát sikerült hasznosítani, és nem szólt arról sem, hogy az előző kabinet által végrehajtott zseniális adóreform miatt a magáncégeknél dolgozók egynegyedének csökkent a nettó bevétele. Sikerlistáján szerepelt az állami alkalmazottak megemelt bére, de azt már elfelejtette megemlíteni, hogy a többlet nagy részét felzabálja az infláció, s az az apróság is kimaradt, hogy az átgondolatlanul végrehajtott fizetésnövelések miatt az ország folyó költségvetési hiánya négyszerese a tavalyinak.
Voltak gyenge, kevésbé hatékony kormányai Romániának az elmúlt majd három évtized során, de ily mértékű fejetlenség, hozzá nem értés egyiket sem jellemezte. Alig akad tárcavezető, aki ért valamelyest az általa irányított ágazathoz, a miniszterelnöki bakikat pedig már megszámlálni sem lehet, lassan megszokjuk, hogy nincs tisztában anyanyelve szavainak értelmével, de sorra követi el a külpolitikai hibákat is, nem tudja megjegyezni tárgyalópartnerei nevét, újabban azt sem, hogy hol jár, Koszovó vagy Montenegró fővárosában. S mivel ő báb csupán, még nagyobb baj, hogy a háttérben ötletelők sem akarják megérteni, hogy a gazdaság működésének szabályai vannak, amiért ők a feketére azt mondják, hogy fehér, attól az még fekete marad. Másfél év bizonyossága, intézkedéseik következményei sem elegendőek, hogy belássák, hibáztak, erőltetik megvalósíthatatlan programjukat, ha törik, ha szakad. Egyre sűrűbben figyelmeztetnek a gazdasági szakemberek, hogy a túlfűtött, fogyasztásra alapozott gazdaság akármelyik pillanatban összeomolhat, nincs, aki meghallja, a szociáldemokrata ámokfutás folytatódik, mert így akarja nagy vezérük. Bármennyire titkolják, a király meztelen, és ez előbb-utóbb kitetszik, bármit szeretne Liviu Dragnea, bármit ígérnek tanácsadói.