A tusványosi könyvbemutatón Demeter Szilárd elmondta, eleinte két korábbi kisregényét (Tempetőfi naplója, Lüdércnyomás) és néhány novelláját szándékozott kötetbe gyűjteni, de ez a felállítás nem működött, a rövidebb írások újraolvasása közben ugyanis rájött, szövegeinek ugyanaz az elbeszélő, önmaga bír csak hőse lenni – hát a novellákat felhasználva írt egy újabb kisregényt Kéket kékért címmel, ami a bibliai szemet szemért, fogat fogért elv teljes szövegének utolsó része, és ugyanaz a jelentése: ha úgy megütnek, hogy megkékül helye, ugyanakkora ütéssel viszonozd.

Ez a kisregény is, akárcsak a másik kettő, önéletrajzi ihletésű, ebben is egy nem létező Székelyföldet, a saját magánmitológiáját írja meg a szerző – egyébként ez a téma foglalkoztatja most is, a történetet kitolva a jövőbe, székely sci-fit szándékszik írni, munkacíme A nagy kolbászháború –, az egyedüli gond, hogy már van vagy öt első mondata hozzá, de egyiket sem találja elég jónak. Ámbár emiatt cseppet sincs elkeseredve: majd megszületik, mondta, mint ki tapasztalatból beszél.

Bár a könyvbemutató „alanya” a Hármasoltár volt, terítékre került a Kéket kékért különállóan is. A kisregény román nyelvű fordítása ugyanis épp most jelent meg, Demeter Szilárd elmondása szerint ezzel kíván hozzájárulni a modern Románia századik évfordulójához: a maga módján mutatja meg, milyen is a nem létező Székelyföld.