Id. PÁLL LAJOS, Kovászna. Valamikor, amikor az állambácsi még nem épített tömbházakat, az ember saját kezével húzott födelet a feje fölé. Házát egy hosszú kerítés mellett úgynevezett „ősi ösvényen” közelítette meg, amelyet hosszú éveken keresztül taposott zöld fűben és sárban, amíg aztán egy képviselő jóvoltából kockaköves járda nem lett belőle. Ezen a járdán két gyalogos békésen elfért egymás mellett, nyugodtan ki tudták kerülni egymást, viszont amióta többen is négykerekű járgánnyal közlekednek, a kockaköves járda oldala megszélesedett.
Azóta nem csak gyalogosok, esetleg kerékpárosok köszönnek egymásnak jó napot, hanem dudálás is gyakran felhangzik, így pedig a régi ösvény kezdte elveszíteni ősi jogát: annak ellenére, hogy a gyalogos még mindig a járda szélén közlekedik, az autók bátran hajtanak el a keskeny útszakaszon, aztán mikor a gyalogos szembe találja magát eggyel, közben pedig a háta mögött is jönne a másik gépkocsi, azt sem tudja, hogy hova bújjon: a kerítésre másszon vagy inkább ugorjon be a patakba? A nagy dilemma közepén pedig megszólal a szembejövő sofőr: „Miért nem engedi el a háta mögött érkező járművet?!” Válasz: „Akármilyen fényes kocsid van, nyomhatod a dudát, én nem adom fel az ösvény jogát!”
N. N., Sepsiszentgyörgy. Július 31-én egy helybeli erőteremben edzés közben abból a zárt szekrényből, amelyben a holmim volt, kiloptak mintegy 130 lejt és 41 000 forintot. A szekrény nem volt feltörve, ezért feltételezhető, hogy olyan ember tulajdonította el a pénzt, aki rendelkezett egy megfelelő kulccsal. Minden zárat általában pótkulccsal együtt gyártanak, amivel rendelkezhet akár a zár (az edzőterem) tulajdonosa is, akit azonban hiába kértem, csak húsz perc után hívott rendőrt. Edzésem alatt korábbi kolléga is megfordult a teremben (akivel a hatóságoknak már volt dolga, bár ezt eleinte a teremtulajdonos – aki olyan provokatívan, félelmet keltően, támadólag közeledett felém, hogy vissza kellett fogni – tagadta a rendőröknek), a pultost is épp akkor váltották, amikor történhetett a lopás. A kérdezés során – ami készséges alkalmi fordítóval ment, mert Budapesten élek, és romántudásom erősen hiányos – a teremtulajdonos azt állította, hogy egy kulcs egy szekrényt nyit, de a helyszíni próbán kiderült, hogy az általam használt szekrény kulcsa több szekrényt is nyit. A továbbiakban szüleim segítettek a rendőrökkel és a teremtulajdonossal való kommunikációban, de érkezett egy készséges helyi, magyarul tudó rendőr is, akivel már folyékonyan ment a beszélgetés. Ennek ellenére tartok attól, hogy rövid ittlétem alatt nem jutnak a hatóságok a tettes nyomára. Mindenesetre bízom a munkájukban, de szeretném felhívni a figyelmet az esetre, hogy másokkal ehhez hasonló ne történhessen meg.
