A Százlábú Gyimesben

GÁLL KLÁRA, Feldoboly. Olvasom a falunkról Üdv az útra címmel megjelent riportot a július 16-i Háromszékben, és nem hagyhatom szó nélkül a leírtakat. Albert János lelkipásztort közel két éve helyezték ide Bölönből. Jövetelét nagyon sok rossz hír előzte meg, de mi szeretettel fogadtuk, remélve, hogy sikerül majd együtt imádkozni. Ma ez már lehetetlennek tűnik! Fiatal, tevékeny gondnoka volt az egyházközségnek, de pár hónappal a lelkész házaspár érkezése után lemondott, tudjuk, miért. Így lett a férjemből gondnok, mert más nem akarta elvállalni. Bármikor hívta a tiszteletes úr, szívesen segített — de rövid időn belül gúny tárgya lett, mint az elődje. A kialakult helyzet nem a kampány idején kezdődött, hanem jóval előtte, és ezt nagyon jól tudja a tiszteletes úr! Több alkalommal kértük, beszéljék meg a családban, legyen vége a csúnya szavaknak, gúnyolódásnak, mármint a papné részéről, aki szerint a falu nagy része koszos, mocskos, erkölcstelen, de hiába. Más faluba járunk tehát templomba, mert lelkileg nagyon összetört az egész. Reméltük, legalább a tiszteletes úr rájön, hová lett az ellenzéki oldal, miért nem Feldobolyban jár templomba, de talán nem is érdekli. Azért nem jelentek meg ,,az illetékesek" az esperesi vizitáción, mert reménykedtek a helyzet változásában — de úgy látszik, semmi esély sincs erre. Véleményemért vállalom a felelősséget.

A Communitas Alapítvány és a svájci Frauenfeld testvérgyülekezet jóvoltából három református gyülekezet (Illyefalva, Bita és Apanagyfalu) ötvenhat gyereke a Máltai Szeretetszolgálat mikóújfalusi táborhelyén töltött egy hetet. A Pál utcai fiúk történetére építve minden napnak megvolt a maga témája — barátság, bátorság, becsület és igazságosság, előítélet, önfeláldozás —, ezek köré csoportosultak a reggeli áhítatok, játékok, foglalkozások, kézműves-tevékenységek.