Ötödik alkalommal gyűltek össze a Bardócz, Bardocz, Bardóczi családok és leszármazottjaik közösen ünnepelni, emlékezni, a rokoni kapcsolatokat erősebbre fűzni és a családfákon keresztül új rokonságokat felfedezni tegnap Kézdivásárhelyen. Futásfalva, Nagybacon, Sepsiszentgyörgy, Csíksomlyó után Kézdivásárhely volt a világtalálkozó helyszíne, ahol négy országból – Romániából, Magyarországról, Németországból és Svájcból – több mint kétszázötvenen jelentek meg. A székelyföldi települések Bardoczai is szép számban voltak jelen.
Tegnap reggel a főtéri református templom előtti térre várták a világtalálkozó résztvevőit, akiket az esemény főszervezői, Beke Ernő és felesége, Lenke fogadtak. Nyilvántartásba vették a családokat, kiosztották az emléklapokat és a kitűzőket. Ugyanakkor a vendéglátó házaspár megbízottjai kürtőskaláccsal és ásványvízzel kínálták a résztvevőket.
Háromnegyed tizenegykor a világtalálkozó résztvevői – élükön a Bardocz család címeres zászlóival – a református templomba vonultak, ahol főszervezőként Beke Ernő köszöntötte a nagyszámú rokonságot, majd a magyarországi Bardocz István Kárpáti Piroska Üzenet Erdélyből című versét szavalta el. Az ökumenikus istentiszteletet Beder Imre tiszteletes tartotta, közreműködött Kerekes László, a Boldog Özséb római katolikus templom plébánosa és Börzsönyi Erzsébet pesterzsébeti református lelkipásztor.
Az istentiszteletet követően a találkozó résztvevői a református temetőbe vonultak, ahol körbeállták az ötödik világtalálkozó emlékére állított kopjafát, Bodó Csaba berecki fafaragó alkotását. A kopjafa előtt elsőként Beke Ernő szólt az egybegyűltekhez, majd a nagybaconi Bardocz Tünde a Bardóczok bővített történetét ismertette. A kopjafát a futásfalvi özv. Balázsné Bardocz Katalin, a világtalálkozó ötletgazdája és Beke Ernő leplezte le. Az emlékjelt Beder Imre és Börzsönyi Erzsébet református lelkészek áldották meg. Beke Ernő a kopjafa gondnokának a kézdivásárhelyi Bardocz Csabát és a feketehalmi börtönben sínylődő Beke István Attilát nevezte ki. Ambrus Brigitta, a futásfalvi néhai Bardocz Mózes leszármazottja Wass Albert A gyökér megmarad című versét szavalta el, majd Gyulai István Örökségünk című dalát a hatolykai Bardocz fivérek, Balázs és Szabolcs adták elő.
Füstgyertyákat gyújtottak a koszorúzás idje alatt
A koszorúzás ideje alatt piros-fehér-zöld, illetve aranyszínű füstgyertyákat gyújtottak meg, majd az elhunyt Bardoczokra egyperces néma csenddel emlékeztek. A temetőbeli ünnepség a Bardoczok himnuszának közös eléneklésével ért véget. A himnuszt a Bonyhádon élő Bardocz István zenésítette meg, és ő dolgozta át a Beke Ernő által írt alapszöveget is.
Az ünneplők a temetőből a Vadrózsák vendéglőbe vonultak át, ahol a közös ebéd elfogyasztása után a Bardóczok rokoni kapcsolatainak kiterített, tizenhat méter hosszú tekercsét tanulmányozták, egészítették ki újabb adatokkal, akárcsak a nagybaconi családfát, amelyet Bardocz Tünde hozott el ez alkalomra. Az ünnepség végén Beke Ernő bejelentette: a Bardócz, Bardocz, Bardoczi családok és leszármazottjaik hatodik világtalálkozójának helyszíne ismét Futásfalva lesz jövő esztendő augusztusának első vasárnapján.
