A vargyasi Daniel kastély
Szőcs Dénesről, Vargyas alpolgármesteréről a megválasztását követő időszakban igencsak sok szó esett, mivel RMDSZ-es tanácstagként elfogadta a Magyar Polgári Párt jelölését a tisztségre, a szövetség pedig kezdeményezte mandátumának megsemmisítését. Ügye azóta sem zárult le, így a rá ruházott teendőket elláthatja. Mint mondotta, amikor elfogadta a polgáriak jelölését, akkor ő nem politizálásra jelentkezett, hanem munkára, ezért méltánytalannak tartja az ellene folyó eljárást.
― Kérem, mutatkozzék be olvasóinknak!
― Sepsiszentgyörgyön születtem 1968-ban, s tanulmányaimat is ott kezdtem, közben az újtól, a kihívásoktól meg nem ijedő édesapám úgy döntött, hogy Nagyváradra költözünk, ezért ott folytattam. Ott álltam munkába mint fémforgácsoló, majd amikor 1989 elején megnősültem, és hazaköltöztem édesapám szülőfalujába, Vargyasra, a termelőszövetkezet melléküzem-felelőseként helyezkedtem el. A forradalmat követő első hónapokban a baróti közüzemhez, a Goscomhoz mentem át, ahol idén áprilisáig dolgoztam mint szivattyúkezelő.
― Miért gondolta úgy, hogy önnek ott a helye a helyi politikában, majd később, hogy vállalja az alpolgármesterséget?
― Örökké érdekelt a politika, de kiváltképp a regionális és a helyi. Érdekelt, hogy mit tesznek választottjaink, miként próbálják jobbá tenni szülőföldünk életét, ezért egyre inkább úgy éreztem, hogy nekem is ott a helyem.
— Gyermekkoromban sportoltam, atletizáltam és kézilabdáztam, majd a Bihar FC ificsapatában kergettem a labdát, de néptánccsoportban is tevékenykedtem, így főleg ennek a két tevékenységnek az előtérbe helyezését, erősítését tűztem ki célomul. A vargyasi elektoros választásra tizennégyen jelentkeztünk, s a 84 szavazóból több mint hatvanan szavaztak bizalmat nekem, így az ötödik lettem. Amikor alpolgármesternek jelöltek, azért vállaltam, mert fiatalnak és dinamikusnak érzem magam, és a kampány során az is kiderült, hogy sokan támogatnak, sokan biztatgattak, ezért megerősödött bennem az az érzés, hogy ennyien nem tévedhetnek, talán többre is képes vagyok.
― Ez az érzése máig megmaradt? Ma is támogatják, ma is bizalommal fordulnak önhöz falustársai?
― Igen, határozottan úgy érzem. Naponta többen megállítanak az úton ― mint az ügyes-bajos dolgok intézője többet vagyok kint, mint bent ―, s hívják fel figyelmemet a községben tapasztalható kisebb-nagyobb rendellenességekre. Szólnak, ha a vízvezetésnél a munkások nem végezték rendesen a feladatukat, ezért nehezen lehet a kapun ki-be közlekedni, ha intézkedni kell, ha nem vitték el időben a szemetet, ha a patakmeder valamelyik szakaszát ― legutóbb Alszegben a nagyhídnál és a Márok-kertnél ― ki kell tisztítani... Az iskolánál és óvodánál végzett munkálatokat is nekem kell felügyelnem. Most, a Vargyas Napok alkalmával például rám hárult a kultúrház előkészítése és a vendégsereg egy részének a fogadása.
― Az RMDSZ a fejét kívánja, tehát magától adódik a kérdés: hogyan tovább?
― Az operatív tanács döntését megfellebbeztem, s ha ismét elutasítják, más jogi megoldást fontolgatok. Meggyőződésem, hogy az alpolgármester kinevezése egy olyan kis községben, mint Vargyas, nem szabad politikai döntés legyen. Ezt a meggyőződésemet erősíti az is, hogy az RMDSZ és az MPP felsőbb köreiben is megegyezésről tárgyalnak, tehát alacsonyabb szinten is követendő kellene hogy legyen a példa. Számomra megtisztelő ― s a szervezetünk vezetőinek is az kellene legyen ―, hogy egy másik párt képviselői is a mi embereinkben látják a megoldást.
