Vancea Mátyás, az árkosi fúvószenekar vezetője és az árkosi fúvóstalálkozó főszervezője lapunknak elmondta: sajnálja, hogy nem jött el mind a tíz bejelentkezett zenekar, de ennek oka bizonyára az volt, hogy a hosszú ideig tartó esőzések után most nyílt végre alkalmuk az embereknek a mezei munkára. Mint megtudhattuk, a találkozót valójában a zenekar tagjai szervezik, akik jelenleg tizenhárman vannak, és ilyenkor annyi a teendő, hogy két-három nappal azelőtt már elkezdik a rendezvény előkészületeit, utána pedig még egy napba telik rendbe hozni a helyszínt, a Végh Béniám Kultúrotthon udvarát. Mint megtudtuk, a helyi tanács az infrastruktúrával segíti a fúvóstalálkozót, a szükséges anyagi fedezet a zenekar megtakarított fellépti díjaiból és az egyik testvértelepülés, Pollány polgármesterének támogatása nyomán gyűlt össze, aki ez alkalommal megkapta az árkosi fúvószenekar tiszteletbeli tagja címet.

„Ezek a zenésztalálkozók nemcsak azért szerveződnek, hogy az ember megigyon egy üveg sört és megegyen egy tányér tokányt, hanem elsősorban azért, hogy ápolja ezt a több mint százéves fúvóshagyományt, megpróbálja visszalopni a háromszéki falvak mindennapi életébe a kultúrát, összefogja a helyi közösségeket” – mutatott rá Vancea Mátyás, hozzátéve: régebb tiltották ezeket az alkalmakat, mégis jobban érdeklődtek irántuk az emberek.

A vasárnapi találkozó 13 órakor kezdődött, amikor a fúvószenekarok, megtörve a csendet a településen, több irányból elindultak a kultúrotthon felé, csalogatván a falu népét a rendezvényre. A helyszínen közösen eljátszották a himnuszokat, utána a polgármester köszöntötte az egybegyűlteket, majd a zenekarok előadták egyéni produkcióikat. Ezután kívánságmuzsika következett, amely során a hallgatóság kedvenc dalait fújták el, majd kezdetét vette a késő estig tartó vendéglátás, mulatozás. A buli a szokásos közös örömzenéléssel ért véget, amikor a jelen lévő zenészek egy közös nagy zenekarrá összeállva szórakoztatták a közönséget.

Az árkosi Váncsa Árpád minden évben azzal támogatja a rendezvényt, hogy felajánl egy üst tokányt a zenekar részére, amelyet ő maga készít el, idén nyúlpaprikást főzött rókagombával. Kérdésünkre, hogy miért áll az ügy mellé, elmondta, hogy az apja is zenekari tag volt annak idején. Aztán a jelenlévők derülésére hozzátette: „Én is zenekari tag vagyok, de ilyen csendestárs... Szeretek zenélni, csak a zenekarvezető nem hagyja... Állítólag nem gyakorolok eleget, de lehet, hogy inkább a fülemmel van valami baj... Pedig a zeneiskolában végeztem, rajz szakon...”