Demeter Virág Katalin
Limonádéval csillapítjuk szomjunkat a végre dühöngő, péntek délutáni nyárban, a napernyők oltalmát sokan keresik a szentgyörgyi belvárosi teraszokon. A szomszédos asztalt a parkoló távolabbi sarkából szúrja ki egy teltkarcsú hölgy, aki telefonálva érkezik, és sebtében helyet is foglal mellettünk.
Hamarosan lemerül a készülék – panaszolja beszélgetőtársának –, majd némi keresgélés után előkerül táskája mélyéről a hordozható, külső akkumulátor. Huszonhat százalékon áll, folytathatjuk – csevegi tovább hamisítatlan moldvai akcentussal.
Akarva-akaratlan fültanúi vagyunk az egyébként román nyelven zajló telefonos csevegésnek: intéznivalójuk akadt Sepsiszentgyörgyön, a kedvezőtlen vasúti menetrend miatt azonban úgy döntöttek, itt töltik az éjszakát. Szállást sehol nem találtak, valami konferencia okán minden szoba elkelt, ahol megfordultak a városban. Végül megállítottak egy hölgyet az utcán, tőle kértek tanácsot, merre menjenek. Meglepetésükre a járókelő nem csak útbaigazítással szolgált, de el is kísérte az idegeneket egy, a városközponttól távolabb eső panzióba, ahol fogadták a vendégeket. Nagyon hálásak vagyunk neki, másként el kellett volna utazni, s egy más időpontban visszajönni – újságolja a hölgy. Örömét tetézi, hogy vendéglátójuk is kedves, segítőkész volt, a szállást pedig rendezettnek minősítette. Aztán újabb telefonhívások, újra és újra elmeséli ismerőseinek szentgyörgyi kalandjukat. Mindeközben félvállról rendel a fiatal pincértől – akit egyébként hetykén letegez – egy jeges kólát, majd a hosszas telefonálgatás végén valami könnyed, nyári harapnivalóban is kiegyeznek. Pincérünk kitartóan udvarias és szolgálatkész, hibátlanul válaszol és ajánl románul, a tegeződést jó érzéssel kezeli, s egyetlen másodpercre sem viszonozza.
Vendégünk röpke helyzetjelentése kapcsán azonnal a „kérj kenyeret románul Székelyföldön”-jellegű városi legenda ötlik fel bennem. Már-már sajnálom, hogy néhány perc alatt csupán négy ismerősének tudta bájos tájszólással elújságolni, mivel szembesültek Sepsiszentgyörgyön. Abban a zömmel magyarok lakta városban, amelyről az önjelölt nemzetféltők úton-útfélen lesújtó képet festenek, ahol szerintük elnyomják a kisebbségben élő románságot, ahol kiszorítják őket a jól fizető állásokból, ahol gátolják kibontakozásukat...
Egy fecske talán kevés a tavaszhoz, mégis abban reménykedem, a megyeszékhelyen eltöltött néhány óra s a közben igénybe vett helyi szolgáltatások éppen az ellenkezőjéről győzték meg vendégünket. Kenyeret ugyan nem kért ama forró délutánon ebédjéhez, ám ha megtette volna, lekezelő, „dă-mi și mie”-stílusa ellenére is biztosan kiszolgálják a nem létező Székelyföld eme szegletében. Udvariasan, az állam nyelvén.
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.