OlvasólámpaLucius Caius Tarquinius Porsenna / Emlékiratok - részlet - György Attila tolmácsolásában

2018. augusztus 11., szombat, Irodalom

Senki nem tudja, kik voltunk. Mindenki hallott rólunk, de senki nem ismer. Ezért írom e sorokat, noha nyilván az sem tudható, ki volt a lejegyzőjük. Nem is fontos…

Szövetségben voltak a városiak, de a király nélkül. Mindenki különb volt, mint a másik, és nemes vetélkedés folyt közöttük. Persze voltak gazdagok és szegények, okosak és buták, nagy természetűek és impotensek – de rabszolgáik nem voltak, csak családtagok. Akkor is, ha annak a családtagnak csak étel jutott, ruha és fedél a feje fölé. (Akkor ez kevesek kiváltsága volt. Ma az emberek szerencsés többsége ilyen.)

Manapság – mennyire viszonylagos e szó is: manapság? (Tegnapság? Holnapság?) – ezt dekadenciának neveznék. Ez a szó is a miénk, lezüllést, aláesést jelentett. Ez akkor még nem volt pejoratív. (Ismét a mi szavunk: megjelöltet jelentett, és ez nem volt feltétlenül rossz.)

Tény, hogy egymásban bíztunk, eleitől fogva. Aztán, amikor igazán nagy baj lett, és vagy az életünket kellett feladni, vagy mindazt, ami életté teszi, inkább az utóbbit választottuk. Mind arra vártunk: majd jönnek, és megvédenek a többiek.

És jöttek, és megpróbáltak megvédeni, de közben arra is vártak, hogy mi védjük meg őket. így esett el Tarquinia, Veji, Vetulonia, Cerveteri, Populonia, Clusium, Volterra, Felsina, Capua, Alalia, Segesta, Bolsena… És így estünk el, mi, etruszkok is, mi, a vörös férfiak és fehér asszonyok népe. Mert felismertük, hogy az élet túl rövid ahhoz, hogy egészen komolyan vegyük. 

Persze miután kihaltunk, azt is felismertük: ahhoz is túl rövid, hogy ne vegyük egészen komolyan. Ezt le is írtuk, és szajkóztuk, de akkor már latinul. Hiszen utánunk semmi sem maradt, egy évezred virágzás után csupán a rothadó gyökér, amiből természetesen új élet sarjad. Semmi sem maradt: csak néhány város, sok-sok ezer ember, az emberek ujjbegyei, szerelmes ölelése, míves cserepeink,  vízvezetékeink,  sírkamráink,  legendáink,  szavaink,  az élet szeretete,  a halál szeretete,  az isteneink nevei, az istenek tagadása, a cickány, a kövezett utak, a tengeri kereskedelem, a mandulavágású szemek, a csikóhal, a faragott oszlopok, a köríves templomok, a szeretkezés művészete,  az emberi szervek ismerete… na, jó, semmi fontos: nem ragadtatom el magam.

Csapongok, persze. Csapkodok, akár a szárnyával a foglyul ejtett sas, a sas, mely jelképünk volt, nekünk, Tarquinusoknak. Nem azért, mert fenséges. Nem azért, mert magasan repül, és különösen nem azért, mert ragadozó. Ennek ellenére volt az.

De hát az élet maga is csapongás, már ha az életet élni is akarjuk. És ha végül eljött értünk hatalmas szárnyaival Ő, a megnevezhetetlen szerető, s beborított vele: akkor ezt meg is értettük. Sokra persze nem mentünk vele. De hát nem is ez volt a cél. A cél maga az élet volt: és ebbe haltunk bele.

Túl sokat fecsegek a halálról. Az életről kellene szólnom, ahogy éltünk. A borról, a mámorról, a harcról, a barátságról, a szerelemről, a kéjről, mindarról, ami szívünknek és értelmünknek tetsző.

Arról, hogyan feküdtünk asszonyainkkal a kereveten. Arról, hogyan öntöttük a kupából az első kortyot a földre. Arról, ahogyan a lukumó ránk nézett. Arról, hogy a friss olajbogyó íze összevegyül a szőlő és a lágy kenyér ízével. Ahogyan diadalittasan néztük a hazatérő hajókat. Az asszonyok öleléséről. A díszes ruhákról. Az asszonyok öleléséről. Az olaj, a bor, a kenyér… az asszonyok ölelése… Hát igen, végül nem is volt több. Ha valaki többet tud ennél: szóljon. Hazudni fog, mert ölelésért, olajért, borért és kenyérért teszi.

Hozzászólások
Szavazás
Ön szerint lesznek-e újabb szigorítások a koronavírus-járvány miatt Romániában?








eredmények
szavazatok száma 102
szavazógép
2018-08-11: Irodalom - :

Kortárs erdélyi író etruszk emlékirata / György Attila új könyve (Olvasólámpa)

Etruszk vagyok – mondja a pillanatnyilag legnagyobb székely író, György Attila, aki, mint tudjuk, pontosabban nem is székely, hanem csángó, a másik szellemi gigásznak, Sántha Attilának, a Bühnagy Székely Szótár írójának Tusványoson új könyve bemutatóján.  
2018-08-11: Mi, hol, mikor? - :

Mi, hol, mikor?

SIC Feszt Sugásfürdőn
A székelyföldi nyári szabadegyetem és diáktábor idén is tartalmas hétvégét ígér augusztus 10–12. között. MA: 10 órától #ihajcsuhaj futás a SIC Fesztre, indulás Sepsiszentgyörgy központjából; A Családi nap színpadán: 10 órától megnyitó, 10.15-től mese Csavar-Mátis Katalinnal;