Román szemmelHorațiu Pepine: Románia és Magyarország, a túlideologizált szomszédság

2018. augusztus 11., szombat, Nemzet-nemzetiség

A román politika hűvösen vagy ellenségesen fogadta Orbán Viktor kormányfő tusnádfürdői beszédét, ám teljesen figyelmen kívül hagyta valódi tartalmát.

Nem léphetsz ki a politikai kiskorúságból egy olyanfajta egyszerű gondolkodásmóddal, amilyennel Ludovic Orban rendelkezik. Egyszerre kiszámítható és lehangoló az, ahogy Orbán Viktor magyar kormányfő tusnádfürdői beszédére reagált. A fő ellenzéki párt vezetője hatásvadász módon elítélte Magyarország kormányfőjének nyilatkozatait, teljesen függetlenül attól, mit is mondott ez utóbbi valójában. „Ezek a kijelentések teljesen nem helyénvalók, barátságtalan jellegük van, és annál inkább sértőek és súlyosak, hogy Románia területén került sor rájuk”, mondta a liberális, aki ugyanakkor azt követelte a kormánytól, hogy „foglaljon hivatalosan állást e nyilatkozatokkal szemben, és ne hallgasson cinkos módon”. Az ilyenfajta reakciók pillanatnyi előnye az, hogy a legtöbben, akik el vannak ragadtatva az ilyenfajta hazafias helyretételektől, nem is igyekeznek majd megtudni, mit is mondott Orbán Viktor miniszterelnök.

De akik mégis elolvassák a nyilatkozatait, ahogy azok a szélesebb kontextusban elhangzottak, késztetést éreznek majd, hogy lemondjanak a klisészerű megközelítésről, és újragondolják egy kicsit a dolgokat.

Magyarország kormányfője, Orbán Viktor július 28-án, szombaton Tusnádfürdőn egy kibővített együttműködési formát javasolt a szomszédos országoknak és Romániának: „Van egy ajánlatunk a szomszédaink számára. Ajánlatunk abban összegezhető, hogy kössük össze immáron végre és komolyan az országainkat egymással. Kössük össze a nagyvárosainkat gyorsvasúttal és autópályákkal. Mégiscsak szégyen, hogy ilyen összeköttetés nincs Debrecen és Nagyvárad között, Kassa és Miskolc között, Nyíregyháza és Szatmárnémeti között, Eszék és Pécs között vagy éppen Kolozsvár és Budapest között. Ajánlatunk az is, hogy kössük össze az energiahálózatainkat. Szégyen, hogy ma ez még nem valóság. Azt javasoljuk, az az ajánlatunk, hogy hangoljuk össze a védelmi politikánkat, és hangoljuk össze a haderőfejlesztéseinket is egymással. És végül az az ajánlatunk, hogy fektessünk be egymás térségeibe. Mi hozzá is kezdtünk. Most az üzletről nem beszélek, de a tegnapi határon túli magyar vezetőkkel való tárgyalás eredményeképpen azt tudom mondani, hogy a Kárpát-medencében nagyságrendileg mintegy ezer óvoda felújításához és felépítéséhez kezdtünk hozzá. Ezek mind magyar nyelvű óvodák. Van tehát egy ajánlatunk a szomszédaink számára: építsük meg közösen a Kárpát-medencét. Ehhez persze az kell, hogy a kölcsönös tisztelet alapján álljunk, az ajánlatunk is csak ebben a szellemben érvényes. A kölcsönös tisztelet pedig megköveteli az őszinte beszédet.”

Orbán Viktor ebben a kontextusban mondta a nagyobb figyelmet kiváltó mondatait is: „Száz éve lépett be Románia a modern Románia korszakába. Értjük, hogy az ő nézőpontjukból ezen van mit ünnepelni. Azt kérjük, hogy ők értsék meg, hogy a mi nézőpontunkból meg nincs mit ünnepelni. És azt is kérjük, hogy nézzünk szembe azzal, hogy a modern Románia száz éve nem tud mit kezdeni azzal a természeti ténnyel, hogy itt él több mint másfél millió magyar. Tudjuk, hogy Bukarestben azt mondogatják, hogy Székelyföld nem is létezik. Én egyetértek az RMDSZ idevonatkozó ünnepszlogenjével, amely kifejezi azt, hogy Erdély akkor is létezett, amikor még a modern Románia nem, és ahogy itt körülnézek, ismerem az ittenieket, nyugodtan mondhatom, hogy Székelyföld még akkor is létezni fog, amikor egész Európa behódolt az iszlámnak.”

Következésképpen teljesen hibás az a végtelenségig ismételgetett felvetés, amely szerint a budapesti politikusok a románok sértegetéséért és megalázásáért jönnek rendszeresen Tusnádfürdőre.

De a román média és politika egy része, számunkra továbbra is ismeretlen okokból, minden áron ezt a kontraproduktív klisét igyekszik fenntartani. Az éppen ellenzékben lévők, ahogy az a korábbi kormányzatok alatt is történt, „gyávasággal” és „cinkos hallgatásokkal” vádolják a kormányt, de úgy tűnik, hogy ez – sajnos – valamivel több az egyszerű politikai opportunizmusnál. Van ebben egy súlyos félreértés, egyfajta süketség, beleragadás egy elavult projektbe, hiszen aki figyelmesen hallgatja Orbán Viktort, az teljesen mást hall, mint amit az NLP-s ellenzék állít. Talán az a jól elültetett félelem is működik, hogy az úgynevezett „illiberalizmus” a románokat is elcsábíthatja, azzal a veszéllyel járva, hogy a szirének énekéhez hasonló módon letéríti őket az „igaz útról”, és ezért aztán az összes első vonalbeli politikus mélyen bedugaszolta a füleit.

De futólag legyen mondva, az Orbán Viktor által előterjesztett program egyáltalán nem idegen a román többségtől, függetlenül attól, hogy melyik pártra szavaz.

Íme, európai programjának első két pontja: „Az első úgy hangzik, hogy minden európai országnak joga van megvédeni a keresztény kultúráját, joga van elutasítani a multikulturalizmus ideológiáját. A második tézisünk az, hogy minden országnak joga van védelmébe venni a hagyományos családmodellt, joga van azt vallani, hogy minden gyermeknek joga van egy anyához és egy apához.” Márpedig úgy tűnik, hogy Romániában a többségi vélemény túláradóan pontosan ebbe az irányba halad. A CURS által a 2018. június 23.–július 1. között készített felmérés szerint a megkérdezettek többsége a hagyományos családmodell híve, a pártok szerinti ingadozás pedig nagyon kicsi: így gondolkodik az SZDP-sek 96,1 százaléka, a Népi Mozgalom Párt szavazóinak 88 százaléka, a Liberálisok és Demokraták Szövetsége 86 százaléka, az NLP-sek 84,3 százaléka. Még a Mentsétek meg Romániát Szövetségnél is az egy férfiból és egy nőből álló pár mellett száll síkra a választók 68,9 százaléka, ami súlyos csapás a párt jelenlegi vezetőcsapatára nézve (Adevărul).

De visszatérve a szomszédos országoknak tett, infrastruktúrára vonatkozó ajánlatokra, egy teljes mértékben kívánatos és lényeges dimenzióiban ideologikusan semleges politikai projektet fedezünk fel. Ha csak az autópálya-hálózatot vesszük figyelembe, nyilvánvaló, hogy ez tökéletesen egybeesik bármelyik vegytisztán román eredetű politikai projekttel, amelynek csakis egyetlen irányultsága lehet: a Nyugat felé. Ami a gázhálózatot illeti, amelyre Orbán Viktor óvakodott nyíltan kitérni, az – minden vita dacára – kizárólag Romániától függ, és a kormányain áll, hogy az a románok számára hasznos legyen, és ne okozzon igazságtalanságokat. De a (csalókának bizonyulható) részleteken túlmenően, Románia nem Franciaország vagy Németország, és még kevésbé Írország szomszédságában él, hanem Magyarország, Szerbia, Szlovákia közelében, és könnyen felfogható, hogy Románia csak e közép-európai térség fejlődésével kapcsolódhat majd össze ténylegesen az európai civilizációval. Míg a francia gondolatok átrepülhetnek Közép-Európa felett, közvetlenül a Kis Párizsban szállva le, az anyagi civilizáció tényei a gravitáció törvényeire hallgatnak, és a szomszédok közelségére és szoros együttműködésére van szükségük. (Forrás: dw.com/E-RSS)

Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket! Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Szavazás
Részt kíván-e venni a június 9-i európai parlamenti választásokon?









eredmények
szavazatok száma 730
szavazógép
2018-08-11: Sport - :

Három magyar érem a zárónapon (Úszó Európa-bajnokság)

Verrasztó Dávid 400 méter vegyesen arany-, Késely Ajna 400 méter gyorson ezüst-, Burián Katalin pedig 200 méter háton bronzérmet szerzett a Glasgow-ban rendezett úszó Európa-bajnokság csütörtöki zárónapján. A magyar csapat négy arany-, három ezüst- és két bronzéremmel zárt.
2018-08-11: Emlékezet - :

Illyés Elemér: Erdély változása 14. Utazás kitérőkkel (1968–1972)

Hadd szakadjak ki a közelmúltból, és idézzem az elmúlt századokat, habár azok sem voltak biztatóbbak. Bölöni Farkas Sándornak, a demokratikus eszmék terjesztőjének könyvét például az akkori kormány indexre tette. Apáczai Csere János ugyancsak ádáz harcot folytatott az anyanyelvért. „De mit vétettem én?” – írta Bölöni Farkas Sándor, Bölön szülöttje – „Vétkezem-e, hogy fájt nemzetemnek hátramaradása, demoralizálása, nyomatása?”... „megvetettem azokat, akik nemzetem... nyelvét akadályoztatták”.