Ezt csak aláhúzza a tény, hogy mindmáig sokfelé a magyarok is jelzik a helyet, ahol ehető gomba található (megfaragják a kérget, botot támasztanak a fának, ronggyal stb.). Különlegesebb jelzésnek vehetjük azt, amikor más gomba jelenlétével megjelöltnek tartanak egy bizonyos területet mint jó gombatermőt. Elsősorban az Őrségben meg Kárpátalján s részben a Palócföldön ez a helyzet a vargánya esetében. Az őrségiek varganya elejének, a Vas megyeiek varganya anyjának, a göcsejiek vargánya anyjának (Tóth 1983: 142) mondják a kajsza lisztgombát (Clitopilus prunulus), a felvidékiek egy része pedig szepemutatónak, az indoklás hasonló: ott, ahol terem, vargányának, illetve szepének (Boletus edulis) is lennie kell, ezt jelzi (a megfigyelés mikológiailag is figyelemre méltó). Tudunk róla, hogy Baranyában a légyölő galócát is tartják vargányajelzőnek: …látjuk a pirospöttyöst, akkó má örülünk és mondjuk, hogy na lesz sok őszi vargánya … oan közel bujtak ki, talán meg is mérgezhette a másikat (Nyilassy 1951: 43). De a pöfeteggel való összekapcsolásáról is tudunk az Őrségben: Mikó megjelenik az udvaron a lúposz, lehet menni vargányát szedni (Szalafő, Őrség). Ugyanitt mondják, hogy: Mikor a hold telik, akkor van a legtöbb vargánya, ahogy a hold fogy, úgy múlik el a vargánya. Teliholdkor van a legtöbb, úgy tapasztaltam.
Ahogy népi neveink közt a keserűgomba esetében a disznókeserű jelezte a nem ehető hasonlót (a pelyhes keserűgombát, a Lactarius vellereust), úgy jelzi például Gömörben a disznószepe a nem jó szepét (amely színváltó).

A jó vargányás helyet „rokonságon belül se árulják el” mondták az Őrségben, s azt is, hogy: ha meglássák, nem nő meg a gomba, azé, me nem hagyják, leszedik. Főleg, ha vargányáról, netán épp hajdinavargányáról (az ősz eleji Boletus edulisról) van szó.

A bő gombatermésből jósolhatnak is.

Kárpátalján például jó kukoricatermésre következtetnek abból, hogy sok a tinóri „vargánya” abban az évben.

Técsőn így mondták: Sok tinórigomba, jó kukoricatermés. Mást állítanak Dunántúlon: sok a vargánya, nagy hó lesz. (Kapuvár, Győr-Sopron m., Szendrey 1922: 664)

Tévhit is előfordul tinórufélékkel kapcsolatban: a rossz gomba vágásra megfeketedik (Gelence, Székelyföld), megkékül, nem lehet megenni. (Szalafő, Őrség) Általánosan elterjedt a különféle népeknél, így nálunk is, mérgező gombának tekinteni a színváltó húsúakat. A színváltó tinóruk s más vargányák közül azért többet fogyasztanak, ismernek, de csak azokon a vidékeken, hol viszonylag jónak mondható, átlag felettinek a népi gombaismeret. Kivétel Székelyföld, hol általánosnak mondható a színváltó gombáktól való óvakodás. A Dunántúlon, a Felföldön, Kárpátalján többnyire élnek néhány színváltó ehető gombával is.

Zsigmond Győző