Kuti János
Sokan reménykedtek abban, hogy az augusztus 10-ei nagy bukaresti tüntetés következtében gyökeres változás áll be, és valami csoda folytán Románia jóléti jogállammá szenderül. Mindezért a hazanéző külföldön dolgozók is aktívan tenni akartak.
A Vráncsa megyei építészeti felügyelet főnöke egyenesen azt vizionálta, hogy az majd a legnagyobb európai ünnep lesz, mert a vén kontinens megszabadul „a koldusoktól, kurváktól és tolvajoktól”, akik mind, mind hazatakarodnak Romániába. A honi tévétársaságok ki is álltak szorgalmason a határra, és tárt kamerákkal várták azokat, akik így nyaranta amúgy is hazajárnak éves szabadságukat tölteni. Aztán, hogy közülük hányan mentek el a nagy demonstrációra, nem lehet tudni.
Az augusztus 10-ei történésekkel kapcsolatban mindenféle forgatókönyveket emlegetnek. Az a fő kérdés, miért hagyták, hogy a rendbontók délután fél négytől büntetlenül támadják a rendfenntartókat, hogy azok este 11 után rátámadjanak a békés tüntetőkre, akik kézfelemeléssel még meg is adták magukat. Szerintem a magyarázat egyszerű. Az egészet a csendőrség intézte, a provokátorokat ők szervezték be, azért is nem támadtak rájuk. Mikor már elég jól festett a csatatér, akkor viszont megtámadták a jámbor demonstrálókat, hisz az általuk beszervezetteket nem lett volna illendő agyba-főbe verni. Emiatt a történtek után öt nappal csak három (!) rendbontót azonosítottak. Nem lehet tudni, hogy ki vagy kik a hibásak.
Az ellenzék és az elnök azt rótta fel a csendőrségnek, hogy túlzottan és aránytalanul léptek fel. A Román Csendőrség ideiglenesen kinevezett főnöke pedig szépen megmondta: Nem tett egyebet, csak szereti hazáját, hisz Istenben és kollégáiban.
Büszke rájuk… Ezek szerint, amit tett, hazaszeretetből és istenfélelemből tette. És ezért mi a hála, mi a köszönet? Az elnök nem akarja véglegesen kinevezni a főfelügyelői beosztásba. Tudhatná ő is: jó tett helyébe jót soha se várj! A rendőrség speciális egységének főnöke azt is közölte, hogy az általuk bevetett gáz alkalmazása „nagyon legális, az egész világon jóváhagyott és használt. Még az Egyesült Államok Ügyészsége is úgy találta, hogy csak rendkívüli esetekben okozhat szaruhártya-sérülést, helyi égést vagy nyálkahártya-irritációt. Halált semmi esetben sem, csak nagyon nagy mennyiségben, zárt térben.”
Ilyesmi a tüntetésen nem fordult elő, mert a Győzelem tér elég tágas, és vessen magára az, aki nyitott szemmel leste a gázt. A gumibotok is valószínű, puha gumiból készültek, nemzetközi szabvány szerint.
Igaz, a csendőrök nagy rendteremtési hevületükben néha egy kicsit túllőttek a célon, eltalálván, akiket nem kellett volna. A Győzelem terének közelében kirángattak egy taxiból négy izraeli állampolgárt, és azok hiába igazolták magukat és mondták, hogy semmi közük a tüntetéshez, mégis leteperték őket. Szegény csendőrök arra gondolhattak, hogy ezek olyan izraeli állampolgárok, akiket – vagy őseiket – még Ceaușescu adott el fejpénzért, de ők még mindig a román diaszpórához tartozó állampolgároknak érzik magukat, és azért jöttek haza a meghirdetett tüntetésre, mert balhét akarnak előidézni. Az izraeli nagykövetség közleményt adott ki, elfogadhatatlannak tartva a történteket. És a külképviselet még jámbornak is mutatkozott, hiszen eltekintett attól a másik incidenstől, amit a mezőgazdasági miniszter nyilatkozata okozott, amikor a pestisjárvány miatt leölt disznók esetét az auschwitzi szörnyűségekhez hasonlította. Az osztrák kancellár, beavatkozván belügyeinkbe, tiltakozott egy osztrák tévés ellen elkövetett agresszió miatt, aki valószínű, rosszkor volt rossz helyen.
Különben a tüntetésen megsebesültek közül több mint százan feljelentést tettek a katonai ügyészségen. Ugyanakkor a megsebesített csendőrök is az igazságszolgáltatáshoz fordultak az őket ért erőszak miatt. Ha nem egyéb, a végén a bűnösök felelősségre vonására egy vizsgálóbizottságot is létre fognak hozni. Ilyesmit akkor tesznek, amikor nem akarják, hogy az igazság kiderüljön.
A ’89-es forradalom terroristáit is huszonkilenc éve keresik.
