Mostanra jócskán megváltozott a felállás a tavalyi helyzethez képest, amikor a két önkormányzat még közösen indított pert a szaktárca ellen, mivel az nem volt hajlandó szentesíteni egy 2014-ben a saját ellenőrző küldöttsége által összeállított jegyzőkönyvet, mely alapján a két község tulajdonába került volna – nagyjából 80–20 százalékos arányban Sepsikőröspatak javára – mind a tó, mind a hozzá tartozó 250 hektáros terület. Kisgyörgy Sándor, Sepsikőröspatak polgármestere lapunkat arról tájékoztatta, hogy az árkosi önkormányzat végül egyedül kereste igazát a bíróságon, de a pert elveszítették, ők pedig visszaléptek, mert időközben a minisztérium is beperelte őket, mert nem tettek eleget annak a kormányrendeletnek, mellyel még 2002-ben az Országos Lignittársaság tulajdonába került a felszíni fejtő és az említett területek. Kisgyörgy Sándor szerint ebben a perben várhatóan ősszel hoz döntést az illetékes ítélőszék.

Az elöljáró szerint egyre egyértelműbbé válik, hogy kemény ellenérdekekről van szó. Erre utal az is, hogy a tó helyzete országos szinten egyedi, minden más hasonló létesítményt már rég átadtak a helyi önkormányzatoknak. A polgármester szerint legkisebb esélye a minisztériummal való békés rendezésnek van, ugyanis az illetékes osztályt ugyanaz az igazgató vezeti, aki a mostani kálváriáért is felelős, Silviu Ioachimmal, a község volt vezetőjével egyetemben. Utóbbi gyakorlatilag mindent aláírt, amit kértek tőle, hogy a társaság birtokába kerüljön a felszíni fejtő és a területek, illetve a közelben lévő út is, amely a két községet összeköti és amelynek jogi helyzetét azóta sem tudják tisztázni – állítja a községgazda.

Az út kapcsán Kisgyörgy Sándor elmondta: erről a pár kilométeres szakaszról mostanság derült ki, hogy tulajdonképpen papíron nem létezik közútként, tehát még községi besorolást sem kaphatott.

Egyelőre annyit sikerült elérni, hogy a két község a ráeső részt leltárba vette a szolgalmi jog alapján, majd amikor a jogi helyzet tisztázódik, és ezt a telekkönyvben is rögzítik, köz­ségi besorolást adhatnak az útnak, illetve a megyei önkormányzattal folytatott egyeztetés értelmében átkerülhet a megye tulajdonába. Kisgyörgy Sándor szerint ez a lépés azért is fontos lenne, mert az út korszerűsítését is meg lehetne oldani, a két községnek ugyanis belátható időn belül ilyen célra nem lennének forrásai.

Az út helyzetének tisztázása azért is sürgető, mert Sepsikőröspatakon a szennyvízhálózat kiépítésének is nekilátnának, viszont ezt csak közterületen végezhetik, az út pedig jelenleg nem minősül annak.

Amennyiben viszont a tóval együtt egy jelentős része is átkerül a lignittársaság tulajdonába, igen nagy kérdés, hogy mi történik, az új tulajdonos majd lezárja az egyébként magánterületek által is határolt szakaszt?

Mint arról többször beszámoltunk, a két község határában elhelyezkedő 27 hektáros tó és a hozzá tartozó, nagyjából 250 hektárnyi terület fölötti vita kiindulópontja egy 2002-ben elfogadott kormányrendelet, amely értelmében az akkor még működő társaság kapott egy birtokosi bizonylatot a bezárt, de még át nem alakított felszíni fejtőre. Ez azonban nem egyenértékű egy birtoklevéllel. Az állami vállalat mai napig erre hivatkozik, annak ellenére, hogy ezt a jogszabályt időközben hatályon kívül helyezték, így elviekben az említett okiratok is elvesztették érvényességüket. A társaság időközben fizetésképtelenné vált, és eljárás is indult helyzete rendezésére, ami még mindig nem zárult le. A tó és a terület feletti tulajdonjoguknak telekkönyvi nyoma nincs, mind­össze húsz hektárt kitevő telekdarabok szerepelnek a nevük mellett, amelyekhez más úton jutottak. A szaktárca 2014-ben egy bizottsági felmérés nyomán megerősítette, hogy a létesítmény, valamint a hozzá tartozó terület a két települést illetné meg, de azóta sem kormányhatározatban, sem rendeletben nem rögzítették ezt, a társaság pedig továbbra is „fújja a magáét”. Az önkormányzatok a várakozást megunva tavaly a peres út mellett döntöttek – mindeddig azonban ez sem vezetett eredményre.