Sok jó származhat a gombából, illetve vele kapcsolatosan. De sok rossz is... Tőlünk is függ, hogy melyikből jut több nekünk. Mert valóban minket terhel a „gorombaság”, mert valóban jó minden gomba – valamire. Azonban tudnunk kell viszonyulni a gombák csodálatos világához, ismernünk kell azt, és olykor óvnunk is a Nagy Takarító kisebb-nagyobb egyedeit, akár a mérgeseket, bolondosakat is. Mind a gomba, mind az ember láncszem a Természet körforgásában, és nem mindegy, hogy a láncreakció hogyan megy végbe.
Igen, könnyű a gombát letaposni (magyar közmondás), könnyű támadni, legyűrni azt, aki nem tudja kellőképp védeni magát. Könnyű elintézni a gombaárusítás, a gombamérgezés ügyét azzal, hogy nem számolunk vele. Évente szomorú híreket olvashatunk a gyilkos galóca okozta mérgezésekről. Az orvostudomány a mai napig sem rendelkezik egyértelmű és hatékony gyógymóddal a gomba mérge ellen, pedig a halálozási arány nem kicsi. Az egyetlen biztonságos módszer a megelőzés, azaz a mérgezés elkerülése. Ez pedig csak úgy lehetséges, ha a gombát megismerjük.
Manapság ekképp is emlegetik az Amanita phalloidest: a gombák mumusa, a goromba gomba. A gyilkos galóca (nagyon ritkán esetleg a fehér gyilkos galócáé is) magyar népi nevei: farkasgomba (Szigetköz), fehér csiperke (? Háromszék), bolondgomba (általánosan elterjedt), hóhérgomba (Moldva), mérges galóca (Palócföld), sátángomba (Sóvidék). A többség az egész magyar nyelvterületen egyszerűen csak bolondgombának nevezi a mérgező gombákat.
Egyetlen hivatalos (tudományos) név népi előfordulását rögzítettem a galócák esetében, a legnépszerűbbét (légyölő galóca). Bizonyára azért gyakoribb e galóca magyar tudományos nevének a használata, mint a többié, mert ismertebb, „mediatizáltabb”, s nem utolsósorban, mert találónak, a népi névtől alig eltérőnek érezték, érzik. Sajnos, gyakran ezt a gombát tekintik a legmérgezőbbnek, összetévesztik a gyilkos galócával, és nem azért, mert hasonlítanak egymásra, hanem rosszul jegyezték meg, hogy melyik a gyilkos galóca, s ok lehet a félretájékoztatás is.
Közismert hiedelem magyaroknál, románoknál s másoknál is, hogy amit a csiga szeret, megkezd, az jó gomba. Továbbá azt tartják, hogy a színváltó húsú gombák nem jók. Ez utóbbi kifogásolható vélekedéseket szerencsére a megkérdezettek általában nem veszik készpénznek. És ez elsősorban a gyilkos galóca meg a párducgalóca esetében nagy szerencse. Egy tréfás, de biztos és általánosan érvényes felismerési módja a mérgező gombáknak mégis van. Az a bolondgomba, amelyik áll az erdő szélin, s veri a földhöz a kalapját! – hallottam többektől Sepsikőröspatakon. Olyanok is vannak, akik a nagyon megfőzött gombáról azt tartják, hogy az, ha „mérges” is volt, ehetővé vált. A gyilkos galóca mérge hő hatására nem bomlik le, ugyanolyan mérgező marad számunkra.
Zsigmond Győző
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
