Egy IRES-tanulmány szerint ugyanis nálunk tízből hárman hisznek a jövendőmondásban, sőt, minden ötödik ember fordult már jóshoz – és nem potyára, mert nagy részük azt vallotta, hogy amit azok megjövendöltek, az be is teljesedett. Nem értem, a jövőkutató intézetek miért nem alkalmaznak ilyen jövendőmondókat, akik kávézaccból, üveggömbből látják a jövőt, vagy kártyából vetik ki? Ha már nem hihetnek politikusainknak, vezetőinknek, akik huszonkilenc esztendő óta ígérik a népnek a virágzó Romániát, akkor miben és kinek hihetnek? Amikor pedig még a sláger is azt mondja: Hinni kell, ha meghalunk is, / hinni kell, az angyalát!
Mert ha itt, az ősi román földön nem is valósul meg egyhamar a sokszor beígért földi paradicsom, legalább abban reménykedjék az ember, hogy majd a túlvilágon boldogabb lehet. És – mint az említett tanulmányból kiderül – a keresztény-ortodoxok jó hívők, ezért aztán igen sokan nemcsak Istenben, hanem az égadta világon mindenben hisznek. A mennyországban 74, a pokolban 58 százalék hisz, ami optimizmusra vall, hiszen azt jelenti, hogy aki nem jut a mennyeknek országába, az biztosan pokolra kerül. Angyalokba 79 százalék veti bizalmát, öt százalékkal többen, mint akik a mennyország létezésében hisznek. A románok 57 százaléka mondja, hogy vannak olyan, az ortodox hitben élő személyiségek, akiket igen tisztelnek, mondhatni imádnak, és akik közül – hála a modern tömegkommunikációnak és reklámnak – az 1989-ben elhunyt Arsenie Bocát szentnek tartják, bár hivatalosan még nem is avatták azzá. Jézus Krisztus a listán csak a harmadik helyre szorult.
A holtak feltámadásában már csak 44 százalék reménykedik, bizonyosan azért, mert arra gondolnak, hogy belátható időn belül semmi nem fog változni, és így nem érdemes feltámadni sem ide, Romániába. A reinkarnációban hisz a lakosok egynegyede, ugyanannyian, mint a horoszkópokban. Pedig ez utóbbiban többen is hihetnének, hisz gondoljunk csak bele, milyen örömteli, amikor megjósolják a kilencvenkilenc éves „skorpiónak”, hogy a héten milyen sikeresen alakul a szerelmi élete vagy mit ér el üzleti téren. A halál utáni életben 57 százalék bízik, és az ördög létezésében is majdnem ugyanannyian. Varázslókban és vajákosokban egyaránt többen, mint a lakosság egytizede. Telepátiában több mint fele, valószínű, a sok tudománytalan-fantasztikus film hatására.
Azt is megkérdezték a lakosoktól, hogy ha egymillió eurót nyernének a lottón, mibe fektetnék. Kiderült, hogy házat, telket, autót – legtöbben BMW-t – vennének, aztán berendeznék a lakásukat. A kutatók szerint elszomorító, hogy csak a negyedik helyre sorolták a megkérdezettek egy beruházás vagy vállalkozás indítását. (Nem bolondok, hogy saját bajukat meggyűjtsék.) Aztán, ha nagy összeget is nyerne, a románok egyötöde nem idehaza képzeli el a szebb jövőt, hanem (sorrendben) Németországban, Nagy-Britanniában, Spanyolországban, Amerikában és így tovább...
A megkérdezettek közül a legtöbben a mostani közszereplők közül a csobán származású futballguru Gigi Becalihoz szeretnének hasonlítani (ami ugyebár mioritikus gondolkodásra vall), utána a teniszező Ion Țiriac következik. A hölgyek közül Simona Halepet csodálják a legtöbben. A történelmi személyiségek közül a leginkább ihletet adó példakép sorrendben: Vlad Țepes, Ștefan cel Mare és Mihai Viteazul, de a listán rajta van többek közt Nicolae Ceaușescu is. Valószínű, azért, mert az emberek igazságérzete igen nagy, és emiatt a bűnözőket leginkább karóba húznák, mint Vlad Țepes, legyőznének mindenkit, mint Ștefan cel Mare, és aztán boldogan élnének, mint Nicolae Ceaușescu alatt.
Mihai Viteazul azért szorulhatott csak a harmadik helyre, mert most már örökre megvalósult a nagy egyesülés, nem csak egy napra, miként az ő uralkodása idején.