Ritka alkalom: 88. évében járó szerző könyvét (Mărturii despre oameni şi locuri din Carpaţi) mutatták be csütörtök délután az árkosi kastélyban szép számú érdeklődő előtt. Nicolae Moldovan előpataki születésű tanító, etnográfus, muzeográfus, háborús veterán, Sepsiszentgyörgy Pro Urbe-díjasa a megye letűnőben levő mesterségeit, szokásait szedte csokorba (legnagyobb teret természetesen szülőfalujának szentelve), bevallása szerint nem közlési céllal, hanem azért, hogy legyen, honnan elindulni a régi idők jövendőbeli kutatójának.
A megjelent kötetet a magyarul is jól beszélő ,,Niku bácsi" barátai adták ki, és számosan méltatták hosszú, emberileg és szakmailag is tiszteletet keltő pályáját, életét. Legutóbbi munkahelyéről, a Székely Nemzeti Múzeumtól Cserey Zoltán köszöntötte, magyarul is: elmondta, hogy az intézmény egyik legnépszerűbb alkalmazottját nyolcvanévesen is sajnálták nyugdíjaztatni, meleg emberségével, a más kultúrák tiszteletével pedig olyan példát mutatott, amelynek elterjedése minden feszültséget feloldana románok és magyarok között. Maga a szerző — megköszönve mindenki fáradozását — édesapjára hivatkozott, aki szerint egy jó szomszéd többet ér egy távoli rokonnál; tevékenységre buzdított mindenkit (ez segít az elevenség megőrzésében), könyvéről pedig reméli, hogy hasznos lesz. Hiszen ma már nem tudják a fiatalok, hogy nagyapáik korában egy ajtóba támasztott seprű is elég védelem volt az idegenek ellen — de az is talál benne kapaszkodót, aki arra kíváncsi, hogy melyik faluban milyen malom működött, hol készült cserépkancsó, fakád vagy mázas edény, milyen elemei vannak a székely kapunak, vagy milyen ráolvasással ,,gyógyították" állataikat a román pásztorok, hogy nézett ki az előpataki zsidó temető, vagy miképpen írt az akkor magyarországi románok brassói gyűléséről a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzet, esetleg a tűzoltókról vagy pár népművészről akar megtudni valamit. Sok kérdésben eligazító ez a méretére nézve zsebkönyvnek is tekinthető kiadvány.
