Az is várható volt, hogy porig alázza a pillanatnyi igazságügyi minisztert, alkalmatlannak és részrehajlónak nevezve őt, s hogy nyomatékot adjon mondandójának, még kezet sem fogott vele. Az ő dolga, az ő tengerészi kedve és ízlése szerint való mindez, de az már kevésbé, hogy igencsak kemény ellentmondásokba bonyolódott szónoklata során. Mert egyrészt keményen megfeddette az igazságügyieket (az ügyészeket leginkább), hogy vajkeveset tesznek a magas szintű korrupció elleni küzdelem csataterein, másrészt pedig alaposan nekiment Chiuariu miniszternek, aki a romániai valóságnak megfelelően akarta tájékoztatni az európai szerveket az igazságszolgáltatás hazai állásáról, s ez bizonyosan sokat rontott volna azon az országjelentésen, mely mirólunk Brüsszelben készült. Hát ezt már nem! Mondjuk meg az igazságot — vagy egy részét! — magunk között, de kifelé csak szépet és jót, ott már nincs helye a ,,fölösleges és kártékony" igazmondásnak, a szennyest idehaza kell kimosni, ha egyáltalán kimosható...
Szóval, így állnánk. A helyzet az, hogy Traian Băsescu semmit sem tud megbocsátani a liberálisoknak, s az ő szemében eléggé vörös posztónak számít, hogy a viszonylag tapasztalatlan Chiuariu is a liberális berkekből származik, ütni kell rajta, ahol csak lehet.
Az igazságüggyel, az igazságszolgáltatással még komoly gondok vannak kies hazánkban, s lesznek továbbra is, amíg nem válik függetlenné és feddhetetlenné. Arra pedig ugyancsak hosszasan várhatunk még: a politikai és a csoportérdek irányít itt mindent, főleg, ha nagykutyákról van szó. Ne feledjük, hogy maga Băsescu is ugyanvalóst érintett a számtalanszor előkapart, majd újra és újra elsüllyesztett flottadossziéban, Iliescu is nyakig benne van a bányászjárások históriáiban, s ha jól megkaparjuk, a ködös-gyanús ,,terroristasztoriban" is. A ,,legfényesebb" példa az Adrian Năstase volt miniszterelnök elleni vádemelés sorsa, aki napnál világosabb módon meglopta, megkárosította az államot — kormányfői pozícióból. A tolvajság, a korrupció tehát hivatali visszaéléssel is párosul, az alkotmánybíróság mégsem találta ,,aggályosnak" a vádemelés módját... Nem a tények valódiságát, a Módot! Erre mondták a magyar kisemberek: meghalt Mátyás király, oda az igazság!
Hát itt soha nem is született Mátyás.
