MorfondírElkámpicsorodva

2018. szeptember 8., szombat, Kitekintő

Vigasz, hogy nemcsak mi, az emberiség is igyekszik elpusztítani magát. A felhalmozott nukleáris arzenálról  szinte megfeledkezünk, tíz százaléka elég lenne, hogy megoldja a túlszaporodás problémáját.

Beletörődtünk, hogy a nyomógombok jó kezekben vannak, s a „béke” szó kezd kimenni divatból, az „egyensúly” lépett a helyébe. Úgysem tudnánk tenni sokat, leltárilag nem tartozik hozzánk. Legalább nem hozzájárulni a pusztuláshoz! A napi hírek másról szólnak, a migráció a sláger. Ne feledjük, mindent kivetítenek, nem a valóságot, a médiát látjuk. Több mobiltelefon van, mint ember, pedig a 7,5 milliárd sem kevés. Néhány millióan Afrikából és Ázsiából megindultak, s nem udvariassági látogatásra, hanem a helyünkre. Van  köztünk, aki centenáriumot ünnepel, mi emlékezünk.
A 20. század elején szinte korlátlan mozgása volt a munkaerőnek Európában, például Németországban több mint egymillió külföldi  (többségükben lengyel és olasz) dolgozott. A két világháború között a mozgás kicsit lassult, aztán a 2. világháború utáni gyors gazdasági fejlődés minden korábbinál nagyobb számú vendégmunkást vonzott a nyugati kapitalista, többnyire liberális demokráciával bélelt államokba. Az  idegen országbeli dolgozók száma 1973-ban 7,5 millióra emelkedett (Németországban 2,6, Franciaországban 2,3, Svájcban 0,6, a lakossághoz viszonyítva a legtöbb). A kommunista országokban fel sem merült a vendégmunkás-mozgalom, minden erőforrásból, így munkaerőből is hiány alakult ki, polgáraiknak nem  engedélyezték, lássák, milyen „a szabad világ”, fő feladatuknak a szigorú ellenőrzést, a rövidre húzott gyeplő kézben tartását tekintették. Se köpni, se nyelni, se menni, se maradni nem  tudtunk. A törökök és a  jugoszlávok milliói viszont mentek, munkát vállaltak. Meg is született pár jóléti állam nyugaton, nekünk   maradt a jóléti álom, s tart ma is.      
1960-tól a fejlett nyugati és északi országokba folyamatosan érkeztek bevándorlók, 1980 után pereputtyostul. Tárt  karokkal fogadták őket, s a kilencvenes évekre az Európán kívülről érkezettek száma elérte az összes idegen országbelieknek a felét. Történelmi léptékkel  mérve  pillanatok alatt lebonyolították a rendszerváltoztatásokat, amit mi kitörő örömmel fogadtunk, ámuldoztunk és áradoztunk a háttérhatalom   mestermunkáján. Nem is gondoltuk volna, érhet ekkora szerencse. Pénzünk nem volt, szocialista  gazdaságaink  néhány évtizeddel lemaradtak a fejlett technológiáktól, elavult állapotban, de végre szabadok voltunk, márpedig a szabadság mindennél többet ér. Éltünk is vele. Magától értetődően a liberális demokráciába fejest ugrottunk, és beljebb úsztunk a közepe felé, annál jobbat elképzelni sem lehet.  Történelmi tettek álltak előttünk, s eltökéltségünkhöz nem fért kétség. Kukába dobtuk az addigi kereteket, s versengeni kezdtünk egymással a Mennyország kapuja előtt. Ki lesz a hős, a nyertes, ki éri el hamarabb azt a szintet, ami a NATO és az unió követelményeinek megfelel. Beosontunk a NATO-ba, s a biztonság kérdését kipipáltuk. Kicsit meglepődtünk, amikor kiderült, az unió egyszerre tíz országot ölel magához, nem tudtuk eldönteni, örüljünk vagy csalatkozzunk: nagy hűhó semmiért.
Azóta a bevándorlási statisztikák más képet mutatnak, a jövögetés invázióvá nőtte ki magát, s valóságos  esztétikai élményt nyújt. A profithajhászok, akik Kelet-Európát késedelem nélkül megszállták, a GDP-ről gondoskodtak, s a kiszivattyúzott pénzzel erdőt, mezőt, vizet, lakást és egyéb anyagi javakat vásároltak tőlünk. Közben jött Schengen, lett euró, s az unió vezérei úgy beszélnek velünk, ahogy a legyőzöttel szokás.
A jóléti államok szavazópolgárai lassan eszelődnek, törlik szemükből az álommaradékot, a csipát. A nyugdíjasok közül sokan jönnek Kelet-Európába, otthon félnek a muszlimoktól. Pénzüket nyugalomra áldozzák, megveszik a házainkat és beköltöznek. Akik maradnak, védőoltások után kutakodnak, de úgy néz ki, már késő. Talán utolsó esélyük a jövő évi uniós parlamenti választás, hátha sikerül elküldeni a jelenlegi vezetőgárdát, akik valahogy úgy verődtek össze, egyiküknek sincs gyermeke. De erőltetni tudják a demográfiai válság megoldását. Nem akarnak rájönni, hogy a liberális demokrácia – képtelenség. Rasszista az egész világ –  a dél-koreaiaknak sem tetszik a muszlim invázió –  így  a Pesti Srácok.
Alexander Grau német filozófus a Hypermorál című könyvében beszél a speciális német és az össz-nyugati jelenségekről. „Ez az egész évszázad  az első világháború árnyékában áll. Németország számára katasztrófa volt 1918. Az ember kétségbe tud esni, ha jobban belegondol… Az elmúlt évtizedekben a nyugati világban kialakult egyfajta hiperliberalizmus, aminek a célja minden különbség elmosása az emberek között. Az emberek ugyanakkor nem egyenlők. Aki egyenlősíteni akarja őket, annak elnyomó eszközökhöz kell folyamodnia. Aki ez ellen felszólal, annak szabadságát a liberalizmus nevében korlátozzák. A nyílt társadalom egyre szűkebb lesz, a sokszínűséget a sokszínűség nevében nyomják el. Ez végzetes fejlemény. Merkel nevéhez egyetlen nagy  politikai  projekt sem kötődik… nem rossz egy félénk reálpolitika, de ő pont ezen a téren követett el hatalmas hibákat, legfőképpen a 2015 utáni migrációs politikában… A német szövetségi hadsereg leszerelése katasztrófa volt… Az események egyre absztraktabbá és egyre érthetetlenebbé válnak… Hosszú távon azonban Merkel szociálpolitikája az, amit drágán fog megfizetni… jelenlegi formájában nem lehet megmenteni az eurót… elképesztő zsákutcába vezette magát a politika.”
Ha a székely jár így, egyet kárinkodik, s azt mondja: „Jól el vagyok picsátlanodva.”

Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket! Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Szavazás
Részt kíván-e venni a június 9-i európai parlamenti választásokon?









eredmények
szavazatok száma 755
szavazógép
2018-09-08: Kultúra - Nagy B. Sándor:

Közösségépítés a természetben

Az Uzonkafürdőn múlt hét végén szervezett Voice of Nature fesztivál nagyjából ugyanannyi érdeklődőt vonzott, mint a tavalyi első kiadás – állítják a szervezők, ezúttal azonban gazdagabb volt a programkínálat, és több helyszínen bulizhattak a fiatalok.
2018-09-08: Kitekintő - :

Migránssimogatók (Párizsi levelek)

David Brooks, konzervatív amerikai újságíró szuggesztív képet festett a bobónak becézett amerikai bohém burzsoáziáról. A bobók a paradicsomban: az új felső osztály című, 2000-ben megjelent könyvében elénk varázsol egy keleti parti amerikai várost, amelynek lakói anyagilag úgy „el vannak eresztve”, mintha Beverly Hills nyaficai lennének. Ugyanakkor progresszív balol­daliak is, azaz a „haladárok”.