Jó ismerősöm hívott egy szép nyár eleji nap, mégpedig sürgősen, hogy mennék át hozzá, mert egy különös lepke özönlötte el a konyháját. Vajon mi lehet, tűnődtem útközben, de odaérve hamar megoldódott a rejtély. Bár a molyokhoz hasonlóan apró termete nem árulkodott volna a kilétéről, ha nem látom azonnal a szárnyak jellegzetes fehér foltját. Mi történt?
A konyha melletti éléskamra nyitott ajtóján át özönlött ki az éppen rajzó aszalványmoly (Plodia interpunctella), és valóban, ez a nagy tömeg, valamint a konyha falát hirtelen ellepő rovarok akár ijesztő hatást is kelthettek. Persze azonnal sikerült lefújni és megsemmisíteni őket, ám ez még csak a felszínes segítség volt. Következett a kamra átvizsgálása. És meglett a moly lárváinak az átalakulási helye is, de a csomósodott liszt a papírzacskóban már csak a nyomaikat őrizte. A kamra „kevésbé látogatott” sarkában megtaláltuk gubóik maradékát is. Következett valamennyi őrlemény (kukoricaliszt, fehér liszt, prézli) és gyógynövényzacskó ellenőrzése és a „látogatók” megsemmisítése. Majd az intelem, hogy: tessék ezeket a termékeket jól záródó fém- vagy üvegedényekben tárolni, miután meggyőződtünk arról, hogy vajon nem gyanútlanul, az üzletből hoztuk-e be a kártevőket. Ma már ugyan ez szinte kizárt, de régebb megtörtént. A kamra szellőzőablakán is berepülhetnek.
Bár több éléskamrai kártevőt ismerünk és találkozhatunk is velük, az alább ismertetett – sok évtizedes tapasztalatom alapján állítom – talán a leggyakrabban előforduló. Két nemzedéke is lehet a 8–10 mm-es molynak (kiterjesztett szárnnyal 14–18 mm). Az elülső szárnyak szárnytő felőli része szürkésfehér, csúcsa felé vörösbarna. Tojása fehér (0,5 mm), a hernyók fehéresek, a báb sötétbarna (10–11 mm), szövött gubóban van. A hőmérséklet függvényében egy nemzedék 28–36 nap alatt fejlődik ki. A hernyók és a bábok telelnek át.
