Életének kilencvenedik évében szívelégtelenségben elhunyt vasárnap este Moszkvában Alekszandr Szolzsenyicin világhírű orosz író. Kozák eredetű módos parasztcsaládban született, Rosztovban járt egyetemre, matematika—fizika szakon végzett. 1941 októberében bevonult katonának. Tüzérként szolgált a világháborúban, többször kitüntették. A katonai elhárítás felfigyelt levelezésére, amelyben ,,bandavezérként" emlegette Sztálint. 1945-ben nyolc év kényszermunkára ítélték e levelekért. Tizenegy évvel később, a sztálini kultusz leleplezése után rehabilitálták. Legfőbb műveiben a munkatáborokban szerzett élményeit dolgozta fel.
Hruscsov 1964-es bukása után azonban már nem közölték műveit, sőt, a szovjet sajtóban egyre élesebben támadták, zaklatták. 1970-ben irodalmi Nobel-díjjal ismerték el munkásságát, de nem ment ki Stockholmba átvenni a díjat, mert félő volt, hogy nem engedik haza. 1973-ban Párizsban adták ki a Gulag szigetvilág (Gulag szigetcsoport) első kötetét. Ennek nyomán sajtókampány indult otthon ellene, őrizetbe vették, majd 1974-ben kiutasították az országból. Ezután Svájcban, Németországban, majd az Egyesült Államokban élt és alkotott. Az emigrációban egyre inkább erkölcsprédikátori és modernizmusellenes filozófusi alapállást vett fel. Konzervatív elvei alapján elutasította a demokrácia és liberalizmus nyugati értékeit, Oroszország számára tekintélyuralmi, nemzeti, keresztény rendszert tekintett optimálisnak. Az 1980-as évek közepétől, a gorbacsovi glasznosztynak köszönhetően ismét megjelenhettek művei hazájában. 1990-ben visszakapta állampolgárságát, 1994-ben hazatért, az Orosz Tudományos Akadémia tagja lett, de hatása jóval kisebb volt már, mint korábban.
Dmitrij Medvegyev orosz elnök ,,a XX. század egyik legjelentősebb gondolkodójának, írójának, humanistájának" nevezte Szolzsenyicint. Vlagyimir Putyin orosz kormányfő szerint ,,Szolzsenyicin írói munkássága, társadalmi tevékenysége, hosszú, nehéz életútja példa az önfeláldozásra, az emberek, a haza, a szabadság, az igazságosság és az emberiesség önzetlen szolgálatára". Mihail Gorbacsov, az utolsó szovjet államfő azt emelte ki Szolzsenyicinnel kapcsolatban, hogy ,,az elsők között mert hangosan szólni a sztálini rendszer embertelenségéről".
,,Az irodalmi Nobel-díjas Szolzsenyicinnek mindenekelőtt arra a történelmi teljesítményére fog emlékezni az utókor, hogy felhívta a figyelmet a szovjet lágerrendszerre, és elindított egy szellemi szembenézést a kommunizmussal és a marxizmussal" — vélekedett nyilatkozatában az irodalmi Nobel-díj odaítéléséről döntő Svéd Akadémia.
Szolzsenyicin kedvelte a magyarokat, s a Gulag rabkórházában magyar orvos végezte el hajdan rákműtétjét — idézte fel személyes emlékeit az MTI-nek a Nagykanizsán élő Rózsás János, aki a Gulagon kötött barátságot a világhírű íróval hároméves közös raboskodásuk során, majd hosszabb-rövidebb megszakításokkal évtizedeken át levelezett vele. ,,Nagyon szerény, csendes ember volt, pedig a lágerviszonyok között farkastörvények uralkodtak" — jellemezte egykori barátját magyar rabtársa
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
