Közel negyven éve Magyarországon él, de háromszéki gyökerei kötelezik: immár negyedik könyve szól szűkebb-tágabb néhai otthonáról. Serdült Benke Éva Gerinceltörésben című, idén megjelent kötete részint a szocializmus építésének visszaéléseiről szóló vallomásokat, részint egyéb erdélyi történeteket dolgoz fel.
A téma megtalálásához láthatatlan segítséget kapott: olyan körökben fordult meg, ahol jó néhány kitelepített él vagy azok leszármazottja is, érdekelni kezdte a kor és történései, hát utánajárt – válaszolta dr. Nagy Lajos orvos könyvbemutatót indító kérdésére Serdült Benke Éva. Az 1949. március 2-ról 3-ra virradó éjszakán egy összehangolt, rafináltan kidolgozott akció során Háromszékről a kiszemelt családokat – nagybirtokosokat, de olyanokat is, akik saját szorgalmukkal jutottak birtokhoz, és ez is bűn volt – teherautókra rakták, házuk elhagyására kényszerítették, évekig falujuktól messze kellett élniük, reményük sem lehetett arra, hogy valaha visszatérhetnek.
A deportálások, kulákká nyilvánítások történeteit már több szerző feldolgozta, Serdült Benke Éva azonban nem elégedett meg interjúalanyai emlékeinek lejegyzésével, hanem a kor valós történetét is megírta, a korabeli sajtóból, brosúrákból is beidézett könyvébe. Mint mondta, a kort tanulmányozva számára az volt a legmeglepőbb, amikor azzal szembesült: a háromszéki kitelepítések végrehajtói szinte kivétel nélkül magyar emberek voltak, ők segítettek a Securitaténak falusfeleik elhurcolásában. A hatalom a székelység gerincét akarta megtörni – így értékelték többen interjúalanyai közül a deportálást. Sokan belehaltak, legtöbben túlélték – gerincüket nem lehetett eltörni, újrakezdték, és ezek a történetek erről is szólnak, fogalmazta meg a szerző.
Könyve második felében különféle erdélyi eseteket mutat be, tág spektrumban: így többek között Tolnai Lajos 19. századi írót, aki Marosvásárhelyen (a szerző fiatalkorának helyszínén) volt 16 évig református lelkész, de mert realista regényeiben valós vásárhelyi polgárokat használt fel figurái megjelenítésére, olyan sok haragost szerzett, hogy a szószékre is revolverrel ment fel reverendája zsebében istentiszteletet tartani. Vagy néhány „zöldhatáros” esetet: ma már érthetetlen talán, miért vágtak neki fiatalok, családjukat itthon hagyó apák az illegális határátlépésnek, de az ilyen történetek megörökítése is fontos, hiszen egy letűnt kor emlékei – mondta Serdült Benke Éva.
