Nelu Barbu kormányszóvivő a kabinet ülését követően azt nyilatkozta, a pénzre azért van szükség, mert egyre nő a szociális ellátórendszerben lévő gyerekek száma, és az általános bértörvény nem rendezte az állami alkalmazásban álló szociális munkások fizetését. A szóvivő szerint amennyiben szükséges lesz, a kormány a következő költségvetés-kiigazításkor újabb támogatást hagy jóvá.

Lapunk érdeklődésére a megyei gyermekjogvédelmi igazgatóság vezetője, Vass Mária elmondta: az intézmény költségvetését az év elején fejlesztésekkel együtt 37 millió lejben határozták meg, ebből eddig 26,7 milliót megkaptak (ebben benne foglaltatik a megyei önkormányzat által nyújtott pénzügyi segítség is), amihez ha hozzáveszik a most a kormány által jóváhagyott 3,4 milliót, akkor eléri a 30 millió lejt. Számításaik szerint ugyanakkor nagyjából még 3,4 millióra lenne szükség annak érdekében, hogy zökkenőmentesen zárják az évet, azaz a béreken és kurrens költségeken túl kisebb, legtöbb esetben kényszerberuházásokra (így egy mosógép beszerzése például) is jusson.

Vass Mária hozzátette: ennél természetesen nagyobb támogatás kellene, ha minden betervezett javítást szeretnének elvégezni, viszont kevés van már hátra az évből, így ezek egy részét nem tudnák véghezvinni, a pénz pedig megmaradna, és  a kormány nagy eséllyel visszavenné december végén. Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke jelezte, nem tudni, mi történik az elkövetkező hónapokban, a kormány rendezi-e a további finanszírozást, az önkormányzat viszont felkészült arra, hogy ezután sem hagyják cserben az alárendeltségükben működő intézményt. Az elnök nem részletezte, hogy milyen megoldással készülnek.

Egy nappal korábban Tamás Sándor lapunknak kifejtette: a rendszerváltás óta nem fordult elő, hogy a nyári költségvetés-kiegészítéskor a kormány ne prioritásként kezelje a szociális területet és a gyermekjogvédelem finanszírozását. Ez idén egyáltalán nem így történt, illetve a mai napig késik a kabinet a 2015-ben megállapított normatív finanszírozási szabályok módosításával. Erre pedig nagy szükség lenne, hiszen közben nőttek a fizetések, nőtt a minimálbér, illetve az inflációhoz is hozzá kellene igazítani ezeket a mutatókat. Így alakult ki az a szerencsétlen helyzet, hogy a normatív finanszírozás, amelyet a kormánynak kellene biztosítania (a költségek 90 százalékát kell állnia), illetve a reális költségek közötti arány most 43–67 százalék.

A megyei önkormányzatnak normális esetben a költségek 10 százalékát kellene fedeznie, de most ennek több mint négyszeresét kell kitennie. Tamás Sándor hozzátette, a megyei önkormányzat megoldotta átmenetileg a helyzetet, mivel elfogadhatatlan, hogy „1100 árva gyermek reggel ne kapjon kiflit és kakaót, mert a kormány bácsi nem adott pénzt”. Amikor a gyermekjogvédelmi rendszer költségvetését az önkormányzat saját forrásaiból 5,8 lejjel egészítette ki, azzal a gondolattal tették, hogy a kormány megtéríti ezt az összeget, illetve a további szükséges finanszírozásról is gondoskodik, de ez nem történt meg.

Tamás Sándor felidézte, hogy nagyjából két-három éve tetten érhető a kormányok felháborító viszonyulása a gyermekjogvédelemhez és a szociális kérdésekhez. Tavaly elvágták a szociális szolgáltatásokat biztosító civil szervezetek, így a Diakónia Keresztyén Alapítvány, valamint a Caritas finanszírozását, ezért idén a megyei önkormányzat már nem is tudott pályázatot kiírni számukra, mivel nem rendelkeztek kerettel erre a célra. Ezt követően a teljes rendszer működését is szinte ellehetetlenítették.