Deák Barna és Deák M. Ria erdélyi képzőművész házaspár kortárs művészeti válaszát az erdélyi kisebbségi lét határozta meg. A Kárpát-haza Galéria nem először ad otthont művész házaspár alkotásainak. Deák Barna és Deák M. Ria, a sepsiszentgyörgyi, háromszéki művészeti élet kimagasló képzőművészei először mutatkoznak itt be.
Ennek megfelelően a kiállításon a művész házaspár teljes életművéből válogatott korábbi művek és a legújabb grafikák, festmények, drótlenyomatok, textilművészeti alkotások egyaránt láthatóak. Eltérő műfajban alkotnak különböző témájú műveket, mégis egymást remekül kiegészítik, a mondanivalójuk, ha rejtetten is, sok esetben azonos. Korábban, mindketten a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház díszletfestői, díszlettervezői voltak. E területen kifejtett munkásságukért 1992-ben az EMKE Bánffy Miklós-díjában részesültek.
Deák M. Ria belsőépítészetet tanult, a textilművészetben teljesedett ki, gyapjúszálakkal fonja, szövi, horgolja, csomózza a székely sorsot. Légiesen könnyednek tűnő, összetett színű és formavilágú, kontúrhálókból teremtett sík és térbeli, plasztikusan kiemelkedő, organikus alkotásokat látunk. Életművében különböző korszakait különböztethetjük meg: a földszínű, majd a fehér sorozat, aztán egy színes világ, feltűnik a Nap és a Hold princípiumaként is értelmezhető arany és ezüst szál játéka, és most itt láthatjuk a legújabb korszakát is a vörös és fekete sorozatban.
Deák M. Ria: Vörös-fekete
Kísérletezik anyaggal és mérettel, szimbólumokat keres, hatalmas Fehér keresztbe kapaszkodik, és Lélekkapun vezeti át a székelyeket. Plasztikus formák című kompozíciójában tudatosan vagy tudat alatt, de úgy megnöveli a különböző föld színű gyapjúszálból kreált gyökérformákat, hogy nincs az a nacionalista román kormány vagy kegyetlen történelmi vihar, ami kitéphetné a Székelyföldbe eresztett gyökereket. Ősi táltos asszonyként körformába, világkerekségbe, kerek egészbe, kerek Erdélybe varázsol, gyapjúszálaival old és köt. A Vörös és fekete kompozíciójában a székely népviselet színe nyilvánvaló szimbolikus értelmet kap, és erőteljes hatással idézi a gyászt és az örömöt, a halált és a születést. Ugyanakkor a sötétségben felparázsló vörös fényt is, ami reményt ad és megerősíti a csüggedőt a hitében, erőt ad, mégpedig a hit erejét. Deák M. Ria mai kortárs válasza ez: Erdélyben és itt, az Anyaországban is különösen fontos lenne, hogy megerősödjünk keresztény hitünkben.
Deák Barna építészetet tanult, grafikus, festő. Drótból, hálókból készített drótszobrait egyedi drótlenyomatba préselve, lágy papírfelületen kelti életre és mutatja meg, hogy ő milyennek is látja a székely ember életét. Néhány éve egy árokban talált rosta hálószerkezetében a magyarok lovagkirályát vélte felfedezni, azt a Szent László királyt, aki az erdélyi középkori templomok freskóin legyőzi az ellenséget. Így született első ilyen technikával készülő drótlenyomata, a felkavaró Szent László. Valamennyi műve a kommunizmus alatt átélt meghurcoltatások, élettapasztalatok lenyomata, fanyar, olykor ikonikus humorral, máskor igencsak kemény társadalomkritikával megfogalmazva. Erőteljes, expresszív művek, állatalakokkal, ragadozó sasmadarakkal, zsigerekkel.
Deák Barna minden egyes alkotása az igazságot, a tisztaságot, a becsületet, a székelységet, a magyarságot elnyelni akarók elleni lázadás, az elnyomatásban a megmaradás melletti kemény kiállás. E művek sorából kiemelném azokat, amelyeken a ló alakja tűnik fel. Deák Barna lovai különlegesek, modern táltos paripák. A drótszálakból életre lehelt éteri lovak gúzsba kötve is, szabadon vágtatnak a nap és a hold körül. De képesek elkóborolni is, sőt, pegazusként szárnyakat is tudnak növeszteni, ha éppen arra van szükség. Két alkotást kiemelek, mert a kortárs művészet legkifejezőbb példái. Korunk mai Európáját látjuk ott, az Európa elrablása című művében, de nem a bennünk élő gyönyörű, büszke Európát, amely küzd, hanem aki nem kapálózik sötét, baljós elrablója karmaiban, hanem kissé bárgyú, hagyja magát, sőt, könnyen beadja a derekát. Deák Barna látja, amit napjainkban megtapasztalunk. De Deák Barna szerint van remény! Nézzék csak a Szent György című drótlenyomatát. Véleményem, hogy ma Magyarországon, itt, Budapesten ez a mű olyan aktuális, hogy minden jóérzésű magyar embert megérinthet. A hatalmas szörnyetegnek, a sárkánynak vértől vörös ragadozó, ördögi szarvaitól nem kell megijednünk, mert ott az a kicsi lovas, aki szembeszáll a hatalmas gonoszsággal, nem karddal kaszabolja le, hanem erős hittel, magasba emelt kereszttel. Akár a magyar népmesék tisztalelkű szegény legénye, aki táltos paripája segítségével legyőzi a hétfejű sárkányt. Nem karddal, hanem az értelem erényével, bátor, erős hittel jár túl az eszén, és győz.
JÓZSA JUDIT kerámiaszobrász, művészettörténész
