Az életmese fontosságáról

„Nemcsak szavakkal, hanem nonverbálisan, a világban való jelenlétünkkel, döntéseinkkel, az emberek felé való attitűdünkkel is folyamatosan mesélünk magunkról” – mondta bevezetőként Kádár Annamária, majd egy 2001-ben végzett kutatásról beszélt, melyből kiderült, hogy azok a gyerekek, akik sokat tudnak saját családjuk történetéről, jóval magasabb önbecsüléssel bírnak, mely az érzelmi intelligenciának nagyon fontos tényezője, és a rugalmas alkalmazkodóképességük is jobb, ami azt jelenti, különböző stresszhelyzetekből, konfliktusos szituációkból sokkal gyorsabban tudnak visszatérni az eredeti stabil lelkiállapotba. Tehát azok az emlékek, hogy hol ismerkedtek meg a szüleink, hogyan választották ki a keresztnevünket, milyen csínytevéseket végeztek nagyapáink és hasonlók fontos szerepet játszanak abban, hogy magas önbecsülésű és jó küzdőképességű felnőttekké váljunk.

A kutatók szerint igen fontos az intergenerációs én fogalma, mely azt jelenti, hogy az ember nem egyedül van a világban, hanem ott van mögötte egy történet, egy életmese: a szüleink-nagyszüleink-dédszüleink, mindenki a maga módján, akárcsak a népmesében, kimozdult saját komfortzónájából, elvitte magával a hamuban sült pogácsáit, megküzdött a külső-belső sárkányokkal, megtalálta a segítséget, vagy maga is segítővé vált, és így vagy úgy, de végül felmászott a maga égig érő fájának a tetejére. Nagyon fontos ez az életmese számunkra, de egyáltalán nem mindegy, hogy azt hogyan tanítja meg nekünk a család, emelkedő, ereszkedő vagy oszcilláló-váltakozó narratívában, melyek közül valójában csak a harmadik igaz, és annál jobban támogatjuk gyerekeink önbecsülését, küzdőképességét, minél valódibb, életszerűbb történeteket mesélünk nekik.

Sem a rosszat, sem a jót nem szabad kikozmetikázni a családi mesékből, mert minél több ilyen konfliktushelyzetről, nehézségről van tudomása egy gyereknek, annál könnyebb lesz az ő személyiségfejlődési útja.

Ezekből a példákból érti meg, hogy neki is meg van engedve a hibázás lehetősége, hisz mások is elbuktak néha, de végül mégiscsak boldogultak valahogy. Minél több családi történet van egy gyerek mögött, annál jobban helytáll a nehézségekben – állítja a pszichológusnő.

Ezenkívül a saját története is nagyon fontos a gyereknek, „attól kezdve, hogy hogyan tervezték őt a szülei, és hogyan választottak keresztnevet számára, egészen a felnőtté válásáig”. Helyesen tesszük tehát, ha nemcsak a pontos adatokat, hanem minden gyerekünkkel kapcsolatos érdekes történetet, az élete folyamatosságát próbáljuk lejegyezni, és akár fotókkal is dokumentáljuk azt – mondta Kádár Annamária, hangsúlyozva, hogy mindez a második, harmadik gyerek esetében is fontos, mert róluk általában kevés feljegyzés marad. Mint elhangzott, ezeknek a narratíváknak is fontos elemei a negatív történetek, mert ha ezeket tabuként kezelik, törés lesz az életmesében. Az igazi mesékben is attól katartikus a jó győzelme, hogy a rossz megbűnhődik a végén...

Az előadás folyamán rengeteg példát is hallhattunk tipikus és rendkívüli élethelyzetekről, melyeket sok humorral fűszerezett a szakember, rámutatva, hogy mennyire megváltozhat ugyanaz a történet különböző perspektívákból szemlélve, hogy mennyire másképp éljük meg ugyanazokat a helyzeteket amiatt, hogy nem vagyunk egyformák.

Sikeres volt a mesefesztivál

Szabó Enikő meseterapeuta, a Holnemvolt Székelyföldi Mesefesztivál fő szervezője lapunknak elmondta, hogy a sok újdonságból fakadóan voltak nehézségeik, de jóval nagyobb lett, jóval több emberhez eljutott az idén harmadik alkalommal szervezett fesztivál, melynek nyolc városban és öt faluban összesen mintegy 3000 résztvevője volt, és aki bármilyen programba bekapcsolódott, az biztos, hogy lélekben gyarapodott. Mint mondta, összességében nagyobb népszerűségnek örvendtek az intézményeken belül tartott zártkörű rendezvények, nemcsak azért, mert a mindenki számára nyitott nagytermi eseményeken olykor kevesebb érdeklődő volt, mint amire számított, hanem azért is, mert családias környezetben jobban tud hatni a mese.

Külön fényt adott a rendezvénynek az idén első alkalommal szervezett Illusztrábor, de sikeresek voltak a Bikfalván, Illyefalván, Kézdivásárhelyen és Sepsiszentgyörgyön több alkalommal is tartott Meselángok, és rengeteg más esemény is emlékezetes marad számára. „Szuper emberekkel lehettem együtt, eszméletlen dolgokat tanulhattam, sok-sok derűt és flow-élményt kaptam az elmúlt egy hónap során” – fogalmazott Szabó Enikő.