Ahogy az borítékolható volt, a család szentségének védelme ürügyén kibontakozott egy sötét, sokszor hazugságoktól sem mentes homofób propaganda, mely rém- és álhíreket terjeszt, értelmes tájékoztatás helyett tovább fokozza a tudatlanságot, mélyíti a sötétséget. Már a kisgyermekek is azt fújják, mily veszélyesek a homoszexuálisok, a hit, a szeretet nevében sikerült még elutasítóbbá tenni a kisebbségekkel szemben eddig sem igazán elfogadó és toleráns román (és ezen belül az erdélyi magyar) társadalmat. Így vált valóban kártékonnyá az értelmetlen és fölösleges referendum.

A család védelméről szól a népszavazás – szajkózzák egyik oldalon. De mitől kell megvédeni a családot? A politikumnak nem az üres, alkotmányba foglalt szavakkal kellene foglalkoznia, hanem azzal, hogy tegyen róla, ne romboljon szét családokat a nyomor, a szegénység, ne őrölje fel a kapcsolatokat a pénztelenség miatti állandó aggodalom. Házasságok milliói nem azért mennek tönkre, mert eddig nem megfelelően szerepelt meghatározásuk az alaptörvényben, hanem a férfiak és nők miatt, kikből elmúlt a szeretet, nem tudják, nem akarják megmenteni, újraszőni az egykori köteléket, szabadulnának a pokollá vált kapcsolattól. Más lesz mindez hétfőtől? Kevesebb lesz a családon belüli erőszak, a nő- és gyermekbántalmazás? Visszatér a házasságba vetett hitük azoknak, akik elavultnak tartják eme ősrégi intézményt?

Elvekről, eszmékről, a keresztény erkölcsről szól a referendum, mondják sokan, bibliát idéznek, szélsőséges eseteket kiragadva az „elfajzott” Nyugattal példálóznak, meg kell védenünk szent értékeinket – hallani. De meg lehet bármit védeni gyűlölettel, kirekesztéssel? A kereszténységnek nem a szeretetről, elfogadásról kellene szólnia? Ma a homoszexuálisok váltak a létünket, jövőnket veszélyeztető ellenséggé, holnap mi, magyarok lehetünk az a kisebbség, amelynek létezését alkotmányosan kell betiltani. Akkor is vidáman járulunk az urnák elé? Akkor is elfogadjuk a többség megsemmisítő akaratát?

Nagyon sok kérdést vet fel a hétvégi népszavazás, amelyekre nem akarunk válaszolni, mert kényelmetlen, kellemetlen. A politikum elvégezte a piszkos munkát, bedobta a követ az állóvízbe, most pedig mossa kezeit, mindenki szavazzon lelkiismerete szerint, mondogatják, miközben tudják: az igenek többsége nem kérdéses, az álságos alkotmánymódosításnak legfennebb a távolmaradás szabhat gátat. Ezúttal érvényét veszíti az elmélet, hogy minden szavazáson véleményt kell nyilvánítani, most nemmel voksolni nem elég, csak a bojkott hordozza annak reményét, hogy mégsem a gyűlölet, a kirekesztés győzedelmeskedik. A kampány okozta sebeket így is nehéz lesz begyógyítani.